Mit tegyek? Kilátástalannak látok mindent. Úgy érzem kezdek összeroppanni.
Ez az egész év egy nagy szerencsétlenség. A probléma ott kezdődik, hogy van egy anyám, aki nem támogat. Egyszerűen mindent rámeröltet, folyamatosan panaszkodik rám, én megteszek mindent ami tőlem telik. Diákmunkát is kerestem magamnak, jelenleg a tesconál dolgozok mint árufeltöltő, kész pokol (utólag közölték is hogy a héten ne menjek be, és jövőhét elejére voltam még beírva éjszakára, és arra se menjek. Elvileg azért mert betegállományból visszajött egy dolgozó, és őt helyettesítettem, nem tudom, ebből mennyi igaz...) Borzasztóan rosszul esik hogy édesanyám semmiben sem támogat, sőt. Múlt héten közölte is velem egy veszekedés után hogy fogjam be a számat, senkit se érdekel mit mondok. Mindig sír hogy nem tudunk megélni, ami nem igaz (hülyeségekre megy el a pénz), zavarja őt hogy korán vége van a sulimnak, miért nem csinálok valamit a szabadidőmmel (igazából sokszor itthon se vagyok..) miért nem akarom letenni a jogsit (félek vezetni, jelenleg értelmét se látom, hogy letegyem, van egy autónk is a garázsban... 4 éve csak áll.. nem engedi anyám hogy eladjuk, pedig lenne belőle pénz, amit fordíthatnák tanulásra) Tetováló-piercinges szeretnék lenni, mindenképp, nem támogatja az ötletem, szerinte hülyeség. Grafikusnak tanulok jelenleg, ingyen okj nappalin, de egy olyan iskolába járok, ami elég trehány, nincs rendes oktatás, órarend... át akarok menni egy jobb iskolába, de vagy fizetős és nem tudnánk kifizetni, vagy esti, estire meg nem járhatok, nem kapnánk árvaellátást, és mindenképp kell a pénz... Jövőre szeretném letenni a nyelvvizsgát. Neki semmi nem jó. Van egy barátom, akit nagyon szeretek, de anyám még őt se szereti, mert az előző jobb volt (megjegyzem; nem volt az, csak neki volt jobb, hogy az előző barátom folyamatosan nyalt nekik, a mostani meg őszinte.)
Egyszerűen teljesen reménytelennek látom az egész életem, hogy nem fogok tudni elhelyezkedni sehol, hülye vagyok, egy árufeltöltőnek se lennék jó. Még a saját anyám se támogat, sőt, néha azt érezteti mintha nem is szeretne. Csak a baj van velem. Nem vagyok képes tanulni... semmire se vagyok képest. Még annyira tehetséges se vagyok a rajzolásban. Sőt, nagyon máshogy semmihez se konyítok. Nincsenek barátaim, csak egy szerelmem van, aki az ország másik felén lakik, csak hétvégén láthatom, szinte csak vele vagyok boldog. Igazából túl sok dolog van ami bánt, túl hosszú lenne leírni... de főleg az a legrosszabb, hogy anyám csak piszkál, nem vesz komolyan, az egész rokonságnak, ismerősi körének csak panaszkodik rólam. Utálok vele élni, de muszáj.
Ti mit gondoltok, ilyenkor mi a teendő? Nem lehet vele megbeszélni semmit, nem lehet rá hatni. Van egy álláspontja, és csak az a jó, amit ő gondol. Apukám nincs, meghalt régen. Nagyon megköszönnék minden segítséget, mert már megőrjít ami itthon folyik, semmihez nincs már kedvem, se olvasni, se sétálni, lassan már mással beszélgetni se... 19/L
válasza:Hát nehéz helyzetben vagy az biztos. Nyilván az lenne a jó, ha el tudnál költözni anyukádtól, csakhát hová? Nincs valami rokon, vagy barát, vagy valami?
Az élet nehéz. Igazából én is hasonló helyzetben vagyok, szintén okj-s képzésre járok, csak estire, mellette próbálok munkát szerezni, de néha nekem is reménytelennek tűnik. Nekem sincsenek igazán barátaim, akik voltak, azokkal sem nagyon tartom a kapcsolatot. Szintén anyukámmal élek, de legalább ő abszolúte támogat, jól kijövünk egymással. De el tudom képzelni a helyzetedet, szar lehet. Kitartás, drukkolok neked!
Ja és írhatsz, ha gondolod. 19F
válasza:Szia!
Valóban sokat segíthet majd az, ha egyszer el tudsz költözni anyukádtól, de sokkal fontosabb ennél az, hogy lelkileg elszakadj tőle, mert talán érezheted, hogy úgymond attól még, hogy elmentél otthonról még nem feltétlenül fogsz érzelmileg is elszakadni tőle, lehet még utána is képes lesz befolyásolni az életedet.
Valamilyen szinten nem vagyok nehéz helyzetben a tanácsadást illetően, mert elég sok mindent leírtál. A legfontosabb lépés, amit gondolj át, hogy valószínűleg édesanyád ilyen. Neki vannak elképzelései, ami rendszerint ütköznek a tieiddel és nem igazán veszi figyelembe, hogy te mit gondolsz, érzel, szeretnél, akarsz. Nem fogod tudni ebben megváltoztatni. Akkor pedig mit tehetsz? Azt, hogy elfogadod őt ilyennek.
Ezzel párhuzamosan pedig megpróbálhatnád magadat motiválni, magadért tenni azt amit teszel. Ha valamit elrontasz, amibe belekezdtél, akkor jó ha ténylegesen csak saját magadat tudok okolni érte és nem másokat (mint most gyakorlatilag autentikusan csinálhatnád). Magának az embernek fontos, hogy könnyen megbocsájtson.
"Egyszerűen teljesen reménytelennek látom az egész életem, hogy nem fogok tudni elhelyezkedni sehol, hülye vagyok, egy árufeltöltőnek se lennék jó."
Gondolj bele, nem azért van ez, mert édesanyád ennyire negatívan áll azokhoz, amik neked tetszenek? Nem azért van ez, mert az ő véleménye rólad, a te valóságoddá vált?
Szóval őt fogadd el ilyennek, mert ezek ellenére is lehet őt nagyon szeretni, csak anélkül, hogy közben tönkretenné a te életedet. Próbáld meg magadért tenni a dolgokat, magadat motiválni ahelyett, hogy az ő támogatását várod, amit hidd el abszolút megértek, de sajnos láthatjuk, hogy nem fog eljönni (ezért fontos az elfogadás). Ismétlem magamat, hogy a nagy elfogadás mellett nehogy eltörpüljön: magadért, magad miatt csinálni és próbáld meg magadat motiválni!
Azt hiszem egy kicsit érzelmes lett a válaszom, de fontos, hogy nyilván nem akarom megmondani hogy ezeket csináld, de talán látni fogod, hogy miért írtam ezeket és szívből remélem, hogy nagyon sokat is fognak segíteni Neked ezek a sorok.
Szép napot és drukkolok!
válasza:"Magának az embernek fontos, hogy könnyen megbocsájtson. "
Szóval itt azt szerettem volna írni, hogy ha te magad hibázol és te vagy ezért a felelős az sokkal jobb, mintha más a te életeddel kapcsolatban. És hogy erre jön, hogy önmagadnak a saját hibáidért pedig fontos, hogy könnyen megbocsájtsál, inkább tanulj belőlük. :)
válasza:Szia!
A második és a harmadik válaszoló vagyok. Sajnos a helyzet nem fog változni, édesanyád nem fog megváltozni egyik pillanatról a másikra. Lehet idővel megenyhül, de nem szabad, hogy ő befolyásolja az életedet, nem szabad, hogy a bántásait komolyan vedd, hanem szabályosan elengedheted a füled mellett őket.
Kitartást és minden jót Neked!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!