18 évesen itt tartok az életben, szerintetek van esélyem még normálisabb életre?

Én azzal nem értek egyet, hogy van oka, mert rajtam is állandóan nevettek meg engem is állandóan cikiztek egyes emberek, mégsem csináltam semmit: soha nem voltam büdös, sem ápolatlan, kedvesen viselkedtem, nem voltam nagyszájú, még néhány tanár is rám szállt... most az, hogy zárkózott és introvertált vagyok, nem ok arra, hogy csesztessenek.

És nálad sem az. Én pontosan ugyanebben a helyzetben vagyok, de sajnos az a helyzet, hogy amíg nem tudsz kitörni, addig ez lesz a helyzet. Én a helyedben a tanulásba menekülnék, könyveket olvasnék, hogy elvigyék a gondolataim, hogy fejlődjek, és ha lenne kedvem, sportolnék - ezek közül jómagam mindegyiket csinálom, és ha nem is oldódott meg, hidd el, könnyebb! Miután már van esélyed kitörni, sz*rj rá mindenre, ami ott történt, kezdj új életet, és ne fordulj ki magadból azért, mert a többiek mind extrovertáltak. Nem kell! A normális emberek olyannak fognak szeretni, amilyen vagy. Én is ebben bizakodom, már elegem van abból, hogy másnak tegyem a szépet és azért változzak, hogy mások elismerjenek. Kit érdekelnek? Éld az életed! Egyébként valószínűleg azért utálnak, mert látják, hogy egyéniség vagy, aki nem barátkozik mindenkivel, és aki önálló. Ezt a sok barom nem tudja elviselni. Én, mint sorstárs, szorítok neked!

16/L

Attól, hogy kollégiumba megy, még semmi sem fog megváltozni. Ha magát nem változtatja meg belülről, ugyanígy marad minden, nem fog tudni új életet kezdeni. Ezek a dolgok végig fogják kísérni egész életében, másik iskolában és a munkahelyen is.

Valamilyen szinten én is átéltem ezt, bár rólam nem pletykálkodtak, csak kibeszéltek a hátam mögött, illetve páran rám is szálltak. Viszont én hosszú távon az ilyet nem tudom elviselni, legutóbb is szépen elmondtam nekik, mi a véleményem róluk, és láss csodát abbamaradt a piszkálódás. :) Onnantól jöttek oda barátkozni, nem mintha szükségem lett volna rá, nem is foglalkoztam vele különösebben, de legalább már nem csesztettek.

Sok ember ilyen, szeretnek a gyengébbekbe belerúgni, mert ettől ők jobban érezhetik magukat. Egy ide vágó idézet:

„Ha nyomorult vagy, szükséged van valakire, aki még nálad is nyomorultabb”. :)

A másik, ahogy megváltozott a kisugárzásom, sokan jöttek oda barátkozni. Én nem szoktam próbálkozni ismerkedéssel, nem megyek oda senkihez, mindig inkább egyedül elvagyok. De valaki mindig megtalál, és odajön beszélgetni.

Lényeg a lényeg neked kell változnod. El kell fogadnod magadat, úgy, ahogy vagy, ha pedig van valami, ami nem tetszik magadon, próbálj meg változtatni.

Konkrét tippeket is adnék, amik nekem segítettek. Ajánlom, hogy sportolj sokat, nagyon fel tud szabadítani. Két könyvet is ajánlanék:

Brian Tracy - Változtasd meg a gondolkodásod, és megváltozik az életed – ez hangos könyvben is letölthető

Byron Katie – Négy kérdés

Remélem tudtam segíteni, sok sikert, és ne keseregj. :)