Felfal a magány, egy csődtömegnek érzem magam. Hogy lehet kilábalni?

22 éves vagyok, már végeztem a sulikkal. Jelenleg is munkakeresésben vagyok, de teljesen eredménytelenül. A nagyanyámnál élek, rokonok, testvérek mind szanaszét, hébe-hóba eszükbe jutok. Barátok a közelemben szintén nincsenek, van kb 2 régi osztálytársam, akivel beszélgetek néha interneten.

Igyekszem elfoglalni magam, kipróbálni új hobbikat, de hamar elmegy az újdonság varázsa, és ráunok, vagy csak egyszerűen rossz egyedül csinálni.

Volt valaki aki tetszett, beszélgettünk is, de aztán kiderült, hogy csak 'arra' hajt. Hülyített még, és teljesen visszaélt a helyzetemmel, kihasznált. Úgymond megszerezte amit akart, és el is tűnt. Van amikor előbukkan, hogy hova lettem, ez mondjuk nagyon meglepett, találkozót beszéltünk meg, de vissza sem hajlandó írni hol/mikor/merre... Ez teljesen összetört még.

Az ünnepeket is egyedül töltöm.

Nem hiszem hogy annyira lehetetlen személy lennék, de valamiért mégis mindenki eltávolodik, vagy csak kihasznál. Új ismerettségektől már szabályosan rettegek.

Hogy tudnék ebből kilábalni valahogy?