Örökké ilyen fogok maradni? Mitől? Miért? Hogyan?

Szóval,hogy ne legyen az a téma már eleve,hogy mindenki flegmázni fog velem azért ,mert minden a sajnáltatásról szól közlöm...nem! Nem szeretnék senkit sem terhellni ezzel a kis semmiséggel hiszen mindenkinek van elég baja,úgyhogy aki most itt olvassa soraim legyen(kérem) "nem lenéző"!

Akkor az elejéről..lassan már egy éve folyamatosan omlogatok össze..minden nappal eggyel több jelt veszek észre magamon ami bizonyítja,hogy hétcsúfság vagyok.Egyre jobban félek.Utálom a tükröket és ha belenézek egybe azzal nyugtatom magam,hogy képzeletemben összetöröm,hogy ne lássak többé bele.Még a legegyszerűbb ruhákat is megnézem,hogy felvegyem-e vagy ne mert..félek,hogy kicsúfolnak miatta.Nem vagyok se kiközösített,sem népszerű.De..nem is egyszer volt olyanban részem mikor visszahallottam pletykákat rólam :" Az a csöves" , "Egésznap hangját nem hallani" Egy szóval sem ártottam nekik..egy szóval sem..soha. Nincsen túl sok barátom az osztályomban csak 3-4, azokkal vagyok minden percben de csak 1-et fárasztottam ilyesmikkel.Mostmár ő is rám szólt,hogy fejezzem be mert idegesíti pedig nem is tudja mennyire jól esett kimondani a problémákat..azt,hogy félek az emberektől és ha rámnéznek,a tömegtől,a figyelemtől,több bennem a gátlás mint az élet.Sírva ébredek fel 6-7 fele..Pedig nem voltam egésszen ilyen.Jóó volt bennem ilyen trugyi jellem de volt mikor vidám voltam és sokkal több optimizmus volt bennem.Szmájlit rajzolltam mindenfelé.De ezek hirtelen elszálltak..egy év alatt akkorát változtam,hogy az hihetetlen.Meg is jegyezték. Szüleimnek nem mondom el,mert van nekik elég így is.Ráadásul anyum humbuknak ,pénz csalásnak tartja a pszhiológus témát mikor egyszer felhoztam..Nem maradt senkim csak az internet.Szerencsétlen vagyok és mindent elrontok,hihetetlenűl érzékeny vagyok.Néha csak előkotorászom a fejemben az összes negatív beszólást(mert igen..valahogy sikerűl nagyjából az összeset eltennem magamban)és hirtelen kiszakad belőllem a sírás,de csak mikor egyedűl vagyok.És az olyan jól esik nekem..istenigazából sírni és magamban(!) beszélve elmondani mindent.Megszenilisedtem?? Ilyen is maradok? Nagyon elkenődtem a kűlsőm miatt..belsőm meg nincsen."Minden ember szép a maga módján"haha,ez nem igaz.Szóval csak felteszem a kérdést...lesz valaha egy,olyan ember aki meglát bennem valamit,ami szép?Kétlem.Ha én nem látom meg magamban ..akkor kicsoda?

Sajnálom ha pazaroltam a türelmet.Köszönöm mindenkinek előre is a választ!