Van köztetek olyan, aki nehéz körülmények között élt és ezért nincsenek barátai?

Nekem sincsenek barátaim. Igen, magányos vagyok. Én azt teszem, hogy elfoglalom magam. A magány kegyetlenül tud fájni. Nem vágyok barátra. Párkapcsolatra vágyok, de még az is odébb van....

Én beszélgetek veled ha gondolod :)

Egy hónap, és már 29 éves nő leszek. Én már nem barátra vágyok, hanem párra.

Keress olyan embereket, akiknek hasonlo az erdeklodesi koruk. Igy nem nehez ismerkedni. Viszont az taszito tud lenni, ha valaki allandoan a problemaival jon. Nem tudom, hogy ez rad jellemzo, vagy csak magadban tartod, es rosszul viseled oket, es meglatszik. Az az igazsag, hogy mindenkinek vannak ilyen dolgai az eletben, nem mindenki kivancsi a masikera. A problemakon en ugy szoktam tullendulni, hogy megvizsgalom, hogy tudok-e valamit tenni ellene. Ha igen, akkor megoldom, ha nem, akkor hagyom. Ennyire egyszeru, tudom, hogy nem mindenki kepes ra, de szerintem ebben lehet fejlodni. Eloszor magaddal kellene kibekulnod, aztan jonni fognak be az eletedbe az emberek, ha hagyod.

Én is szeretnék sok mindent, de nem megy

Nekem nem alkoholista szüleim voltak, hanem maradiak és túlféltőek... olyan dolgokat csináltak, hogy a fél osztály rajtunk röhögött. Az alap volt, hogy jaj, ha szerintük veszélyes a dolog, nem engednek el osztálytársakkal (de ilyenekre, hogy el akartunk menni az Auchanba körülnézni meg belehallgatni az új zenékbe, és akkor jajj, biztos a biztonsági őrök azt hiszik, majd lopunk, és az nekik annyira kínos lenne... meg tanárok által felügyelt sulibuliból is 1-2 óra után haza kellett mennem... jobban mondva ők jöttek értem, mikor lett volna kivel hazajönnöm egy darabon... de a legdurvább az volt, mikor osztálykirándulásról elrángattak vmi hülyeség miatt). Amúgy viszonylag normális osztályom volt, de nyilván, amikor miattuk a 6. programra nem mehettem, akkor nem próbálkoztak tovább, és ezt meg is értem, mert a barátsághoz a közös élmények is kellenek, nemcsak az, hogy a dolgozatokról beszélünk napközben. Sok mindent szégyelltem emiatt, ezért egyre nehezebben tudtam embereknek megnyílni. Most már talán nem olyan vészes, de ehhez nagyon meg kellett erőltetnem magam, és baromi szar volt ez az érzés.

Nekem nem voltak alkoholisták a szüleim, de nehéz helyzetben éltünk. Amikor lett volna barátnőm, nem volt pénzem, most mire lett munkahelyem, nem találok barátnőt.