Így még lehetek boldog? Vihetem még valamire?

13 éves lány vagyok. Az osztályból senkivel nem vagyok jóban, egyedül vagyok, nimcsenek barátaim. Nem vagyok egy visszahúzódó típus, így néha vágyom arra, hogy valakivel együtt hülyüljek, de olyan primitív vagy visszahúzódó alakok járnak az osztályomba, hogy szerintem nem éri meg. De egyébként nem szoktam barátok után sírni, mert igazából az is jó, hogy nem kell megfelelnem senkinek, hisz az ember úgyis magához a legőszintébb, és igazából meg vagyok így egyedül, tudok egyedül dönteni. Eddig minden ment, de most szükségem van egy kis segítségre, mert ma megfordult a fejemben: lehetnék-e így boldog az életben? Vihetem úgy valamire, hogy egész eddig barátok nélkül nőttem fel? Lehetek boldog, kiegyensúlyozott úgy, hogy nincsenek barátaim, és őstintén szólva nem is igazán akarok barátokat?

13/L