Borzasztóan féltékeny vagyok rájuk, mert csak őket szeretik, én meg SENKIT nem érdeklek. A saját családomat se. Szinte megöl a magány. Mi lenne a megoldás?
A felszínes, bunkó, együgyű és divatos csajokra vagyok irigy. Sokan közülük nem is szépek, hanem átlagosak, csak az ébren töltött idejük nagy részét szépítkezéssel, ruhavásárlással töltik. Aki tőlük eltér, azt emberszámba se veszik. Ilyen lányok engem is sokat bántottak. És a többiek (a környezetemben, legalábbis) mind őket tisztelik és kedvelik.
Én sem vagyok ronda (átlagos arc, vékony alkat - 165 cm és 55 kg). Az öltözködésem a saját ízlésemnek, semmint a divatnak megfelelő, szeretem a bő szoknyákat, a kendőket és a karkötőket. A hajam vöröses barna - nem festett.
NAGYON szeretek kerámiázni, festeni és fotózni, szívesen tanulok új technikákat. Egyszer szeretném elsajátítani a lámpagyöngy-készítést is. Az alkotás szeretete már óvodás korom előtt megjelent nálam. Művészettörténeti téren némileg még csiszolni kéne a tudásom. 2 éve volt rajz és vizuális kultúra érettségim, 88%-os lett, de azóta sokat felejtettem.
Ipar- vagy képzőművész szeretnék lenni.
Emellett érdekelnek pl. az állatok intelligenciája és kommunikációja, a genetika, a vonatok...
Próbálok beszélni másokkal, de a legtöbben élből elutasítanak, mert másmilyen vagyok. Nem válaszolnak nekem, vagy ha mégis, egyszavas, félvállról odavetett "válaszokat" kapok. Komolyan, annyit ér a kezdeményezésem feléjük, mint a fal felé.
A legjobban most az esik rosszul, hogy a bátyám új barátnőjéért (aki az első bekezdésben lévő leírásnak megfelel), az egész családom odavan. Velem eddig se foglalkoztak, bezzeg őt körülrajongják.
Anyámnak megmondtam, hogy fogadja őt lányává helyettem, ha már annyira imádja, velem meg nem tudom mi lesz... talán kicsinálom magam, de szerintem azt se bánná senki.
Annyira rosszul esik ez, de le se szórnak engem.
Van olyan közösség, ahol elfogadnának olyannak, amilyen vagyok? Erőt kéne szereznem valahonnan a folytatáshoz, mielőtt még kárt teszek magamban vagy végképp feladom az életem!
válasza:Könnyen szerezhetsz barátokat itt is. Nekem bár a közelemben is vannak barátaim/haverjaim, de a legjobb barátaimat internetek ismertem meg és ott is tartom velük a kapcsolatot, évente 1x ha találkozunk élőben.
Amiket leírtál azok alapján, sokkal értékesebb vagy (legalábbis szerintem) mint azok az unalmas üresfejű ri.ancok akik tucatszámra jönnek a páwák nőnemű párjaként. A világ sajnos kegyetlen ha nem állsz be a sorba, de inkább legyél önmagad mint egy tizedrangú klón.
válasza: válasza:Minek alnal be a sorba? Ha a többieket kovetned akkor nam latnal mast csak seggelet.
Nem mimdenkit vonzanak a szokasos sivat 3,14csak, hogy hol találkozz olyan emberekkel akik orulnek annak, hogy vegre egy egyéniséggel találkoznak a többség helyett? Sajnos erre nem tudom a választ.
Kart tennék magadban? Miert? Annyira nem lehet rosz a helyzet (+akkor meg nem is javulna). Szüleid is be fogják latni elobb utóbb, hogy a lányuk százszor többet jelent nekik mint egy vadidegen.
Értékesebb vagy mint az első bekezdésben feltüntetett egyének. Neked vannak céljaid, tehetséged... Es nekik mijuk van? Mi az amit tenyleg irigyelni kellene toluk? A múló es ures kapcsolataikat? A látszólag jo életüket? A rengeteg baratjukat/baratnojuket akik le se szarjak egymast? Nincs nékik semmijuk ami valoban értékes lenne.
válasza:Soha nem értettem ezt az amcsifilmes hozzáállást. Aki foglalkozik a külsejével, az onnantól csak rossz ember lehet.
Tudod mit? Ha találkoznánk, lehet elkönyvelnél hülye pitsának, pedig biztos vagyok benne, hogy eszméletlen jókat tudnánk beszélgetni.
válasza: válasza:Benned is egy rakat előítélet van. Rögtön leírsz mindenkit, aki tesz a külsejéért.
Én pl. szeretek festeni, rajzolni, gyöngyöt fűzni, saját zongoradarabokat írok, szóval kreatív vagyok. Az öltözködési stílusom viszont rózsaszín, divatos. Fenékig érő festetett szőke hajam van és napbarnított vagyok. Igen, "körülrajonganak" a felszínes, buta pasik, akik csak a külsőt látják - ahogy te is. A barátom nem "páwa", egy átlagosan öltözködő srác, ráadásul hosszú haja van (amit mindig a rockerséggel azonosítanak - pedig ez is csak sztereotípia, ő nem rocker).
Nem értem, miért fáj pár lánynak, hogy törődik a másik a külsejével is kicsit és ha van rajta szép, azt nem takargatja csadorral. Ha szép a lábam, miért ne mutathatnám meg? 30 fokban miért ne lehetne rajtam egy csinos kis miniruha? Mert a "natúr" csajok csúnyán néznek?
Még olvasni is szeretek, de nem bírom az ilyen ítélkezős embereket. Jóban vagyok olyan lányokkal is, akiknek goth a stílusuk, vagy félig kopasz stb.
Az embert kellene keresni a külső mögött és nem beképzelni, hogy téged mindenki utál és lenéz. aki mindig csak a hibát látja meg, az cserébe sem várhet többet mástól.
Látom, hogy sokan félreértettetek...
Nem azzal van a bajom, hogy más lányok jobban odafigyelnek a megjelenésükre.
Hanem azzal, hogy a visszafogottabb, esetleg önhibáján kívül csúnya lányokat/embereket cikizik, kiközösítik, megalázzák, kiröhögik,kibeszélik akár teljesen ismeretlenül is. Egyszer volt, hogy ilyen libák felém köptek az utcán.
Valóban velem van a gond, hogy undorítónak tartom ezt a viselkedést? Mert szerintem rohadtul nem...
Elhiszem, hogy van normális dekoratív lány/nő is - ismertem ilyet, és ugyanúgy viszonyultam hozzájuk, mint bármelyik nem bunkó emberhez. Nem idegesítettek egyáltalán.
Szóval a külsejükre sokat adó ÉS bunkó lányokban az nem tetszett, hogy bunkók: kötözködőek, és különbséget tesznek ember és ember között egy kis jelentőségű dolog miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!