Mit csináljak, ha alapvető szociális készségek szinte teljes hiányában vagyok?

ÉN is ilyen vagyok.

és azt veszem észre ,hogy azt kell csinálni amitől "félsz" ,amiben nem vagy jó.

kimozdulni beszélgetni emberekkel ,tapasztalatot szerezni.

Nem könnyű dolog ,mert én se tudok úgy beszélni ,de muszáj mert enélkül halott az ember.

Sok kudarc és idő kell míg a lassú fejlődés meghozza a gyümölcsét.

A második hozzászólóhoz is hasonlít valamelyest az életem ,de kérdezem én ,hogy mindig ebben akarsz maradni?

Mert én nem és ezért változtatni kell ami rohadt nehéz ,de muszáj ,ahogy az emberi kommunikáció is.

Annyit mondok hogy a siker a komfortzónán kívül van! Sok kudarc fog érni de siker is fog és az fog erőt adni arra kell gondolni majd hogyha 1x sikeres voltál akkor ugyanúgy máskoris az lehetsz!( szociális fóbiából kigyógyultan mondom ezt)

19/L

Szerintem csak úgy fog menni tényleg, ha minél többet mész emberek közé és PRÓBÁLSZ velük kommunikálni. Még ha nem is nagy dolgokról beszélgetsz velük, BÁRMI megteszi. Én is ezt tettem, és tapasztaltam javulást magamon. Van egy olyan érzésem, hogy az életmóddal is összefügg ez, mert ha büszkén fel mered vállalni mások előtt milyen életet élsz, akkor már sokkal másabban viselkedsz, állsz az emberekhez társaságban. De ez csak egy sajátos fura megérzésem, bonyolult az emberi psziché... :D

Esetleg kiskori trauma, rossz élmények okozhatták régen, és amiatt van, de ehhez már szakember kell.

Nagy esélyt adok annak, hogy valamilyen szorongás van a háttérben, ami ha oldódna benned akkor nem ilyen lennél. Bizonyos szituációk hozhatják elő.

Én is átélem ezeket, még állásintejún is volt "szerencsém" megtapasztalni.

Lányoknál emiatt nem merek kezdeményezni. :'(

De mintha én írtam volna ki a kérdést, komolyan. :)

Csak magamból tudok kiindulni, számomra ha megfelelő a társaság (ami nem idegen!) akkor érdekes módon be nem áll a szám, lazán jönnek a témák, stb.

Volt egy srác is akit megismertem egy tanfolyamon, eleinte nagyon kellemetlen volt, alig bírtam vele beszélgetni, feszélyezett voltam, ami rá is kihathatott (vagy ő is ilyen volt, nem tudom). Eltelt pár alkalom/találkozás, és nem volt semmi ilyen probléma köztünk. Gondolom ha sokkal több ilyenben lenne részem, akkor az javíthatna a helyzeten, neked is csak ezt tudom ajánlani.

Vagy vannak esetleg szorongás oldó teák, azokkal is lehetne próbálkozni, van egy csomó. Ki kell próbálgatni, más jön be mindenkinek. Még mindig jobb mint piálni azt mondom. :D

Ha valakinek van kedve, szívesen beszélgetnék a közelből. ;)

20f

Személyiség-fejlesztés trénerrel, valamint olvasni erről sokat. Olyan nincs, hogy hiány. Fejlődni kell és lehet.

[link]

Fog ez változni az évek múlásával?

Igen, az évek múltával egyre elviselhetetlenebbnek tűnik minden.

Milyen módon fejleszthető ez a dolog? A fejlődést az agy oxigénhiányos állapota fogja vissza. Némi plusz oxigén a szervezetben csodákat művel.

Hogyan tudnék "felzárkózni" az életkoromnak megfelelő szintre ezekben a dolgokban is? A szervezet oxigénhiányos állapotának felszámolásával! A lustaság, (fáradékonyság) és bármily kevés félelem, az oxigénhiányos állapot jelzése. Ezért hullámzik ez az állapot. mikor az agysejtek megfelelő mennyiségű oxigént kapnak, akkor minden szép, és minden jó. De ha kevesebb oxigén jut az agyba, akkor búval ba@ottakká válunk.

Egyszerű légzőgyakorlattal rá lehet venni a szervezetet, hogy rendbe jöjjön az oxigéngazdálkodása. Persze ez csak akkor igaz, ha nincs még más elváltozás a szervezetben, pl. a vér besürűsödése, ami gátolja az oxigénszállít képességét. Ezen is segíthet a véradás. Meg hát, az emésztés! Ha emésztés már tökéletlenül zajlik,- salakanyagok kerülnek a vérbe, - ennek orvoslása nem a vitaminok és ásványi anyagok pótlása, hanem több oxigént juttatva az emésztésbe. Részletesebben privátban elmondom

Éveken át kiléptem a komfortzónámból és erőltettem mindent, ami szorongást vagy félelmet okozott. Igen, valamennyit segített, pl. vészhelyzetben bármire képes vagyok, de nem jutottam el arra a szintre, hogy emberek közt tudjak funkcionálni hosszútávon. Ha erőltetem, először testileg leszek beteg, ha még tovább, akkor pszichésen. Meg van az a helyzet, főleg fáradtan, amikor egyszerűen leblokkol az agyam és abszolút nem szándék kérdése ebből kilépni, mert nekem a legrosszabb, legkínosabb, még sincs semmi belső eszközöm, mert a belsőm ilyenkor nem működik.

Na, ennek az lett az eredménye, hogy nem tudok dolgozni, valószínűleg soha, ha valamihez nincs kifejezetten kedvem és nagyon megterhelő, nem szabad próbálkoznom vele, mert a kifáradástól néha random elpattant bennem valami és megpróbáltam megölni magam.

Hozzá lehet ehhez is szokni, de azért rendkívül unalmas és céltalan minden.