Nagyon egyedül érzem magam. Mit csináljak?

A nyári szünet alkalmával rájöttem,hogy nekem nincsenek is igaz barátaim.Volt egy legjobb barátnőm általános iskolából,akivel tavaly nyáron rengeteg mindent csináltunk,szóval sosem éreztem rosszul magam.Viszont új suliba kerültünk,ő pedig elkezdett másokkal barátkozni engem pedig hanyagolni kezdett,nem nagyon beszéltünk,így én is új emberekkel kezdtem barátkozni.Lett is egy lány akivel nagyon jóba lettem,de aztán rájöttem,hogy csak kihasznált engem,a barátságunk alatt bunkó is volt velem sokszor,én pedig már nem bírtam ezért megszakítottam vele a barátságot.Ezt nem is bántam meg.Rajta kívül még vannak más barátaim is a suliból,mivel nyelvi osztály vagyunk három csoportra vagyunk szedve és én főként az én csoportommal vagyok jóban,legalábbis velük szorosabb a kapcsolatom,a többiekkel nem nagyon beszélek.Van egy csoportos beszélgetés amiben tök jól elvagyunk,de akárhányszor megbeszéljük,hogy találkozunk,valakinek mindig közbejön valami.Utolsó nap is megbeszéltük,hogy találkozunk persze nem lett belőle semmi.Mára is így volt,erre egyikőjük közölte,hogy ő beteg lett a másik meg,hogy nem engedi az anyja..Amúgy is elég más az érdeklődési körünk,más zenéket hallgatnak meg ilyenek.Akárhányszor megkérdezem őket nem lenne-e kedvük eljönni velem valahova,mondjuk Pestre mindegyik közli,hogy hát ő nem fog bemászni vagy nem engedik persze a bulikba folyton mennek és isznak de ide nem engedi az anyjuk.Érdekes..A vásárlást meg se kérdezem,mert főként nem olyanok,hogy eljöjjenek plázázni.És ez így olyan nehéz..Vannak még lányok az osztályban akiknek olyan az érdeklődési körük,mint nekem,de ők egymással el vannak meg azzal a lánnyal akivel össze vesztem,mert egy csoportba vannak szóval nem nagyon beszélek velük,és kicsit fura lenne valamelyikőjüknek írni,hogy nincs-e kedve eljönni valahova,mert amúgy is mindig együtt lógnak.Egyedül az unokatestvéremmel tudok néha elmenni valahova,de ő neki sincs kedve soha semmihez,csak néha tudom rávenni,hogy eljöjjön velem valahova.Ha náluk vagy nálunk vagyunk is csak egész nap itthon punnyadunk.Az egész nyár elmegy mellettem és én ezt már nem bírom.Eleve nem vagyok ilyen otthon ülős típus,mindig mennék valahova.Alig várom a hétvégéket,hogy anyukámmal tudjak menni valahova vagy csinálni valamit.Nagyon egyedül érzem magam,hogy nincs senki akivel csinálhatnék valamit.A volt legjobb barátnőmmel néha beszélünk egy kicsit,de persze már nem olyan,mint régen,az évben egyszer találkoztunk és ahogy látom ő nem is akar,sosem kérdezi meg.Csak akkor ír rá néha általában ő is ha nincs más.Megyek fesztiválra is augusztusban,természetesen nincs kivel,mert senkinek nincs kedve,vagy nem olyan az anyagi helyzetük,hogy vegyenek jegyet ennyiért.Szüleimmel meg azért elég gáz lenne.Kerestem diákmunkát is,de mivel csak 15 vagyok nem nagyon van.Tábort is néztem,de már lecsúsztam a legtöbbről.Valaki segítsen,hogy szerezhetnék új barátokat?Bulikba nem járok,mert nem vagyok annyira ilyen típus,na meg nem is hívnak.A szokásos menj el másik városba meg ilyenek szöveggel hagyjatok,mert nem mehetek oda csak úgy egy emberhez,hogy szia leszünk barátok.