Mit csináljak, ha egyedül érzem magam?

Ha az alap tinidolgok nem érdekelnek, akkor keress valami hobbit, amiről tudsz beszélgetni.

Nagyjából el tudom képzelni, hogy milyen vagy, ezek alapján ezt tudom tanácsolni.

Én is így vagyok.:/

Mi a hobbid? Esetleg eljárhatnál valahova sportolni.

"akit meg az zavar hogy te nyitsz,

azokat nagy ivben le kell tojni"

Részben van igazság ebben, de sajnos hazánkban vannak olyan területek (főleg a Dunántúl nagy része), ahol az emberek minimum 95%-a nem akar ismerkedni a senkivel (klikkesedik és csak a családi köre számít neki, rendkívül bizalmatlanaok), a maradék talán 5% meg bár szretne, ám de fél nyitni, a többi 95% mogorvasága (nem ritkán rosszindulata) miatt.

Sokszor teljes kisvárosok is ilyenek, nem csak falvak.

Ausztriáról, Németország nagy részéről nem is beszélve....

Valami ég és föld eközött, meg pl Alföld, vagy pl Dél-Európa jó része között - utóbbiakban nagyon nyitottak az emberek, ez a másik véglet.

Én a zárkózott területeken évtizedeken át(!) hiába próbálkoztam, 3-4 évente végre valaki nyitott volt, akkor még mindig ott van, h általában több ember közül csak egy, aki az adott emberrel tartalmasan jól is érzi magát (hasonló érdeklődés, szintén jóindulatú, stb)

Más kérdés, hogy ha kisvárosban próbálkoztam, ott volt gyakrabban némi esély, de mindig csak felszínes haverság alakult ki, mert a legtöbben csak erre nyitottak, sajnos...

Tehát gyakorlatilag egyes területeken, országokban "zombik" élnek, vagy legalábbis mereven zárkózottak, KLIKKESEDNEK.

(Barátaim szinte csak az ismerkedésre nyitott helyekről vannak mindmáig.)

Ismét én.

"Nekik jó igy??? nekik elég a családi kör? jó nekik magányosnak lenni??? én soha nem értettem ezt a fajta hozzáállást."

Nagyjából ez a helyzet, egyes ember típusokkal. Nem bántásból, de a germán tipus zárkózott, végletesen.

Persze sokan kevertek, tehát NEM általánosításképp mondom.

Menj ki körülnézni osztrák kisvárosokba, falvakba. Biztos van kivétel, kivétel mindenhol van a viléáűgban. De sok osztrék faluról, kisvárosról elmondható: csak akkor látsz mozgást, ha nyitva az életmiszer bolt (legyen az hétvége, vagy munkanap, délelőtt, vagy délután, vagy este), akkor is csak abból áll, hogy gépkocsiból kiugranak, be a boltba, majd kirohannak, kocsiba be, és tépés valami ZÁRT HELYRE, pl teniszpálya, mozi, vagy haza.

Jobb esetben pár lézengő helybéli, de azok meg egzotikus külleműek. Máskülönben csak zárt helyen tartózkodnak sok osztrák kisvárosban, faluban, úgy, mint autó, vagy bolt, vagy kultúrház, privát lakás.

Nem voltam sokat ott, de nagy riktán megnyílt nekem rövid beszélgetésre bár osztrák, és elmondták ,hogy semelyik évszakban, napszakban ne számítsak mozgásra, mindenki zárkózott, zárt helyen van, szűk körben. Mindig. Kevés a kivétel: ha küültéri feszt van, akkor kint vannak, ne ma kocsijukban, de akkor meg szuigorúan ott, max elugranak kocsival kajáért.

Ha láttam sétálni láthatólag germán arcú helybélit, akkor ESETLEG nem nézett el a fejem felett, hogy kérdezősködöm, mi merre van, hanem kimérten, gépies kedvességel válaszolt tömören, majd továbbrohant.

Én magam is megéltem ezeket. Ehhez képest a Dunéntúl egész türhető - de hát avval nem sokra megyek se én, se más, aki TÉNYLEG BARÁTKOZNI akar. A Dunántúl egyes részei ilyenek, nyilván nem mindenhol. Rossz helyekre születtem, ezek szerint.

Netről meg baromi nehéz élő baráti kapcsolati szintig eljutni, évek során olykor pár haverság lett, ennyi. Nekem a nyitott, barátkozós tájakról lettek csak méylebb ismeretségeim, ritka kivétellel a zárkózott vidékekről is.

Budapest meg nem is olyan rossz e téren, csakhogy nem oda születtem, ott keveset jártam.

KLIKKESEDNEK a germán típusok, de, mondom, nem lehet általánosítani, vannak kevert kultúrájúak is, a genetika meg nem sokat nyom a latban a kérdés tekintetében, inkább a közeg, és a családjuk, ahol felnevelkednek, az ottani légkör, az ottani zártság. Részben a tágabb környezetük is. Ha nyit is, megjátszott a kedvességük, és soha nem engednek 3 lépésnél közelebb magukhoz. Ritka kivétellel. Egymásban is alig bíznak, ép ezért klikesednek.

Szerinted Németo-ban vajon miért van annyi nyelvjárás, hogy meg se értik egymás akcentusát...? Mert évszázadokon, évezredeken át csak minimálisan értinkeznek egymással a nagyobb tájegységek. Céljuk: minél kisebb klikkekre szakadni és abban amradni lehetőleg. Ehhez képest a magyar lehet székely, vagy nyugat-magyarországi, tökéletesen értik egymás akcentusát - pedig a Dunántúl nagy részén (rengeteg a sváb) igen zárkózottak az emberek! Hát még a germánoknál...

Nem csak családi kört élveznek, hanem párkapcsolat is persze, meg gyerekeik is fontosak számukra, azonban ezen túl szinte csak érdekkapcsolatokban klikkesednek. Ezen felül mogorvák bárki más felé, akik érzelmileg közelednek hozzájuk. Északiak és germánok iylenek, ez van, nekik ez kelll

Aztán csodálkoznak, miért olyan depressziós sokuk, meg miért boldogtalanok. Sok más okból is boldogtalanok az emberek, de a merev zárkózott jellem is, aki csak színlelt mosoly mutat, de 3 lépésnél tovább SENKIT se enged szinte, aki a szűk körén kívül van...

Már már paranoid a félelmük egymástól.

A germánoknál is vannak persze kivételek, főleg ha kultúrálisan kevert emberekről van szó.

Még csak nem is igazán genetikából ered, bár részben igen, mert a temperamentumba az öröklés is bejátszik.

De elsősorban NEM genetikai oka van. Hanem ilyen kultúra a germán.

Ez került be a Dunántúl nagy részébe is.

Az alföldiek jó része meg a másik véglet: naivitás határát súrolva nyitott sokuk, bár sajnos olykor tapintatlan is némelyik alföldi ember.

Nyugi, én se vagyok tökéletes. CSupán elmélkedek, mélázok, mi zavar másokban. Én viszont folyton önkritiklus is vagyok és foylton keresem, ho ltudnék újra és újra javítani a jellememen, általában sikerrel.

Csak hát hol a f .Szba tudok barátokra lelni?? Elég magányos így az életem... Én nem adroid vagyok! Aki az akar lenni, az ő baja.

Akadnak barátaim, de ugye sokan családosok, hazánkban sokan rákényszerűlnek túlzottan rohanni a pénz után, hadd ne ragozzam...

Az osztrák meg a frank, vallon, lamand, holland, bajor, Nyugat-Európában meg szívbaj nélkül hátradöl, mert nincsennek anyagi gondjai, és élvezi a felszínes, szűk érdekkörét, és a sok pénzét, mindenezekbe önként bezárkózva. Aztán nem tudja, miért boldogtalan...

Minden típusnak van előnye és hátránya. Persze nekem szoktatlan némelyik fajta hozzáállás. Másnak meg más szokatlan.

Pont ezért nehezen összeegyeztethető e két típus, egymással. Nekem Dél-Európa való. Aki meg android akar lenni, szíve joga. Ha van szíve, bölcsessége(?) Ők tudják.

Hangsúlyozom: NEM vagyok naív, aki agyba-főbe nyitott mindenkire. Közel se. De elég nyitott vagyok, némi óvatossággal,FOKOZATOSSÁGGAL, és megválogatom, kikre nyitok.

Hozzám képest sok dunántúli ember kőmerev, zárkózott nagyon. Az ő döntésük. Ez van.

Nem eg alföldit hallottam panaszkodni, amikor átjönnek ide a Dunántúlra, szinte kikelve magukból, hogy "ezek azitteniek... hát... ép pcska válaszolnak valamier ,jó esetben ekdvesen, aztán mintha elvágtak volna mindent, hűvösek, zárkózottak.. hogy lehet így élni???"

Hát ezt kérdem én is! Pedig közöm nincs az Alföldhöz. A Dunántúlon nevelkedtem, egyszerű magyar vagyok én is, ennyi.