Csak én érzem úgy, hogy egy átlag alatti családba született embernek jóval kevesebb esélye lesz kapcsolatokat kialakítani és boldogulni az életben?

A szüleim az átlagnál kevesebbet keresnek (120-150 ezer), hónap végére mind elmegy a rezsire és gyakorlatilag állandóan dolgoznak szóval nincs idejük kikapcsolódni, eljárni szórakozni és ebből adódóan sosem tudtak kapcsolati tőkét és információt szerezni az élet bármely területéről. Nagyon sok csoporttársamnak a szülei minimum középosztálybeliek, műveltek, iskolázottak, sokkal jobban rálátnak a világra, rengeteg embert ismernek, tisztában vannak az élet kiskapuival és így a gyerekeiknek is sokkal nagyobb ismeretsége, lehetősége lesz az életben. Egyszóval élik az életüket és nem azért élnek, hogy dolgozhassanak. Jól jellemzi ezt a szituációt, hogy nem egy olyan csoporttársam van aki a szülei révén egy-két "csókos ismerős" segítségével bekerült egy céghez egy álom gyakorlati helyre. Na nekem erre, soha nem lenne esélyem. Teljesen informálatlannak és elveszettnek érzem magamat. A legrosszabb az egészben, hogy nem vagyok az a tipikus extrovertált világcsavargó alkat, aki a jég hátán is képes megélni, nekem mecénásokra lenne szükségem, akik tanácsokat adnak. Magamat nem tudom hibáztatni, mert ismerek hozzám hasonló "életképtelen" embert, annyi különbséggel, hogy ő egy más közegben nőtt fel, mindig megmondták neki mi a helyes út, mire figyeljen, és minden támogatást megkapott. Közületek van olyan, aki hasonló cipőben jár, ne adj Isten sikerült valami változást elérnie?