Van még ilyen hozzám hasonló ember?

Csak úgy röviden magamról: Tanulok a semmiért (de legalább az egyetemen). Nincs jövőképem. Nincs barátnőm, de az állandó kimerültség és önbizalomhiány miatt már libidóm sincs. Nincsenek barátaim, csak akkor mozdulok ki a házból ha nagyon szükséges, hobbim sincs, a legtöbb dolog, amit elkezdek kudarccal zárul, ezért nem is vagyok nyitott az innovációra.

Szeretem a monoton életet, a szürkeséget és a céltalan semmittevést. De legfőképpen nem vagyok elégedett a testemmel és úgy érzem, mintha akaratlanul is egy idegen testbe zárba, a lelkem az évek során elfáradt. Persze előbb-utóbb változtatnom kell, mert már most érzem, hogy a tanulmányaimra kihatással vannak ezek a dolgok és akkor az igazi megmérettetések még hátravannak (gyakornoki munka, lediplomázás, majd pályakezdőként való érvényesülés).