Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Mihez kezdjek, ha a számítógép...

Mihez kezdjek, ha a számítógépen kívül nem is igazán értek semmihez se az életben és teljességgel egyedül maradtam huszonéves koromra?

Figyelt kérdés

2016. márc. 14. 15:20
1 2 3
 21/29 anonim válasza:
Nem vagy egyedül - __ -.
2016. márc. 15. 22:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/29 anonim ***** válasza:

próbáld szélesíteni az érdeklődési körödet, hogy a számítógépen kívül más is érdekeljen. könyvek, filmek, zene, sport, mert úgy könnyebb beszélgetni másokkal. keress olyan helyeket, ahol lehet különféle programokat űzni, új emberekkel találkozni, próbálj velük ismeretséget, barátságokat kialakítani. iratkozz be különféle tanfolyamokra, klubokba, ahol új dolgokat tanulhatsz, amik akár a munkádban is hasznosak lehetnek, így anyagilag/üzletileg is megtérülnek, de akár más hasznuk is lehet. tanulj nyelviskolában nyelvet, tánciskolában táncolni, edzőteremben edzeni, sportegyesületben sportolni, stb.

menj el önkénteskedni állatmenhelyre, jótékonysági szervezetekhez, rászorulókat segítő csoportokba. van egy csomó olyan hely, ahol jó ügyeket segíthetsz a szabadidőddel, amiért sokan hálásak és közben jó élményekkel gazdagodhatsz, új emberekkel ismerkedhetsz meg.


talán egy pszichológus, vagy coach sem árt, de kezdj el keresgélni a témában, vannak különféle önismereti és egyéb személyiségfejlesztő könyvek, csoportok és programok, mint pl. a pszichokávé.


vannak különféle programszervező oldalak és közösségek is, ahol idegenek keresnek társaságot különféle programokhoz, pl. turatars.com, miitt.hu, stb.


van egy csomó féle párkereső weboldal is és offline ismerkedő program is, mint a főzőrandi, lakatparti, villámrandik, stb.


ha nincs pénzed, akkor keress valamilyen fő és/vagy másodállást, ahol szintén új emberekkel találkozhatsz és még fizetnek is az idődért és a munkádért.

ha már van egy főállásod, akkor másodállásnak kereshetsz olyasmit, ami kimozdít a komfortzónádból és emberek közé kényszerít, főleg, ha a főállásod nem ilyen. pl. ha informatikus vagy, akkor lehetőleg ne programozónak, vagy rendszergazdának menj másodállásban, hanem menj el egy kisboltba eladónak, mekibe hambit sütni, vagy akármi olyat csinálni, ami minél jobban eltér attól, amit egyébként is csinálsz.

2016. márc. 16. 00:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/29 anonim ***** válasza:
1. Szedd össze nagad és ne itt picsogj mert 2. Akkor 40 évesen is ugyanott tartasz ahol most...
2016. ápr. 12. 07:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/29 anonim ***** válasza:
Ja? Előző voltam. Én 26 évesen kezdtem saját céget. 20 évesen még facebook játékok töltötték ki az időm... Remélem ez így segített... Ösztönözni persze nem megnyugodni
2016. ápr. 12. 07:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/29 anonim ***** válasza:
Menj katonának, határőrnek, az most hiányszakma.
2016. jún. 5. 20:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/29 anonim ***** válasza:

Tanulj meg programozni, legyél grafikus/animátor, zenekészítő. Én sok éve már valahogy mindig egy kicsit-kicsit fejlesztem ezeket, sosem tudni melyik jön jól majd, vagy egyszerre az összes. Mihez értesz a gépen? Mert ha csak az általános op. kezelés, karbantartás, újratelepítés, meg játszás, akkor az ma már nem elég.

Az pedig hogy a magánéleteddel mit kezdj, az a te döntésed, én nem mondhatok semmit, mert én is kb. itt tartok mint te.

2016. jún. 21. 14:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/29 anonim válasza:
Ha ez megnyugtat kortárs, nem vagy ezzel egyedül:)
2016. jún. 21. 15:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/29 anonim ***** válasza:

mit jelent, hogy csak a géphez értesz és hogy teljesen egyedül maradtál? milyen problémád van, amit meg akarsz oldani? megélhetés, munka, karrier, társasági élet, családi élet, párkapcsolat?


ha munkáról/megélhetésről van szó, akkor ne csak játssz a géppel, hanem tanulj informatikát, fejleszd tovább az átlagos felhasználói szintről a számítástechnikai tudásodat. tanuld meg minél magasabb szinten használni az irodai szoftvereket, tanulj programozást, szoftver fejlesztést, hálózat üzemeltetést, ezekkel elég jól el lehet helyezkedni és elég jól fizető állásokat lehet szerezni - ha jól csinálod.


ha a társasági élettel van problémád, akkor ne csak a géppel foglalkozz, sőt próbál minél kevesebbet gépezni és kezdj el társasági programokat keresni. na meg társaságot is. menj el tánciskolába, nyelviskolába, főzni tanulni, jogsit szerezni, karate vagy egyéb sport tanfolyamra, sportegyesületbe, edzőterembe, bélyeggyűjtő klubba. ne online keress megoldást az életedre, ne a neten keres társaságot, hanem élőben. ha elmész valamilyen programra, akkor ne kerüld az embereket, hanem próbálj velük beszégletni. új helyen mindig jó téma, hogy ki honnan jött, mit csinál, mivel foglalkozik. keressetek közös érdeklődést, olyasmit, ami segíthet programot szervezni velük közösen. ha semmi olyan nincs, ami téged érdekel, akkor próbálj nyitott lenni minél több olyan dologra, ami téged nem érdekel, de másokat igen és próbálj minél több dolgot elsajátítani tőlük, hogy másokkal minél több közös ismereted legyen, ami remélhetőleg egy idő után érdeklődést is kivált, ha már megismerted a dolgokat - vagy legalább segít irányt találni, hogy mi más érdekelhet jobban azoknál a dolgoknál.


ha munkával és társasági élettel is van problémád, akkor rosszabb a helyzet, mert mindkét fronton egyszerre kellene javítanod. vagyis egyszerre kéne többet és komolyabban foglalkoznod a számítástechnikával, hogy minél gyorsabban fejlődj benne és jobban ki tudd használni elhelyezkedés terén, ugyanakkor a társasági életed javításához meg hanyagolnod kéne és gépezés helyett minél többet foglalkozni mással. nem könnyű feladat, de keresd meg az egyensúlyt. legjobb, ha otthon, mikor egyedül vagy és más úgysincs ott, akkor gépezel, de közben próbálsz minél kevesebbet otthon lenni a géppel és minél többet emberek közt, más dolgokal foglalkozva - velük viszont lehetőleg ne a gépezésről beszélgess, hanem minden másról, ami közös érdeklődés - vagy legalább őket érdekli, ha téged nem is.

2016. jún. 21. 16:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/29 anonim ***** válasza:
Teljesen át tudom érezni a kérdező állapotát. Kezdem akkor az elején. Már általános iskolás koromban valahogy folyton kilógtam mindenféle csoportból valamilyen tulajdonságom révén vagy az érdeklődési köröm miatt. Olyan 11 éves korom tájékán kaphattam az első gépem. Nem mondom, hogy a legjobb volt, Pentium 2-es, de arra, hogy egész nap elbarkácsoljak vele maximálisan megfelelt. Aztán egyre többet és többet kezdtem felfedezni belőle: monitor felépítése és működése, hangszóró, billentyűzet, egér, scaner, ill. mindezek működési elve. Eleinte csak a rendelkezésre álló szakkönyvekből, később komolyabb leírásokat olvastam, majd végül már azt vettem észre, hogy lassan az egész középiskolás fizikai témákon végigmegyek. Olyan 8. osztályos koromig olyan könyveket olvasam el többször is, mint Aisberg Ilyen egyszerű a rádió, vagy a Mostmár értem a televíziót, vagy az Integrált áramkörök. Ez a fanatizmusom odáig juttatott, hogy amikor odakerültem a középiskolában, fizikából meg kémiából végig színjeles voltam, informatikából pedig emelt szinten 98%-ot produkáltam. Sőt, néha mind a mai napig képes vagyok egy régebben gyártott crt tv-t megjavítani vagy bármilyen hifi erősítőt otthon működésre bírni (ha nincs valami istentelen mértékű károsodása) - persze a megfelelő eszközökkel. Ezzel még nem is lenne baj, viszont ha erre az egészre visszatekintek, ott nagyon is elvágtam az egész életem, hogy nem nagyon szóltam senkihez, nem barátkoztam senkivel, nem jártam el egyszer sem szórakozni, tulajdonképpen nem alakítottam ki senkivel sem semmilyen kapcsolatot, barátnőm egyszer sem volt. Amikor elvégeztem egy érettségi utáni infos rendszergazdai tanfolyamot, rá olyan 5 hónappal egy informatikai hálózatokat kiépítő és felügyelő cégnél dolgoztam. Két hónap után azt mondták, hogy engem inkább nem szívesen alkalmaznak. Azt mondták, hogy hiányolják belőlem a csapatszellemet, a dinamizmust, szinte alig kommunikálok a kollégákkal, olyan, mintha képtelenség volna rám számítani, meg hogy én csak ígérgetek össze-vissza, olyan, mintha gyengén mozognék, pedig konkrétan a belem is kidolgoztatták jó pár napon keresztül, ha úgy adódott. Olyan is volt, hogy alig bírtam leszállni az izomláztól reggel az ágyról, már az is megfordult a fejemben, hogy be se megyek, mert nem bírok, de azért csak bementem. Ha meg nem fizikai munka volt, akkor a felügyeletnél dobtak bele úgy a mély vízbe, hogy amikor a munka végén hazafelé sétáltam, volt, hogy úgy le volt zsibbadva az agyam, hogy azt se tudtam, hogy merre sétálok, pedig már elég jól ismertem az utat. Este pedig még az újság is összefolyt a szememben, már szinte a fejemből alig láttam ki. Így viszagondolva tényleg az átlagnál szótlanabb voltam nagyon sok helyzetben, egy kicsit lehet, hogy kilóghattam a sorból emiatt. Mostanra ott tartok, hogy nincsen semmilyen beszédtémám senkivel, mondjuk az nem teljesen igaz, hogy nem értek semmihez, mert így is sok dolgot meg tudok csinálni és képes vagyok megoldani egyedül is meg azért tudok új dolgot tanulni hálistennek. Viszont a kommunikáció szemtől szembe az igencsak a gyengém, egyszerűen alig találom a szavakat, nem tudnak jönni a gondolatok. Mostanság volt egy riport a Fókuszban arról, hogy milyen is lehet a netes pornó és a fiúk viszonya. Tulajdonképpen bizonyos mértékben igazak rám, ami elhangzott a műsorban, mert pornó képre vagy videora bármikor ki tudom verni, akár egy nap többször is, a valóságban ha egy jó csajt látok, távolról szemlélve hatalmas erekcióm lesz, viszont amikor el kezdek beszélni vele, akkor valami érzelmi gátlás hatására képtelen vagyok az erekcióra. Sőt, tulajdonképpen mindenféle érzelmi megnyilvánulásra képtelen vagyok, nem csak a lányokkal szemben. Viszont magamban tök nyugodt vagyok. És ezt így egyben szemlélve teljesen helytelennek látom. Mindehhez azok a gátlások és frusztrációk is hozzájönnek, amik abból adódnak, hogy sokat voltam cseszegetve általánosban meg középsuliban, ha ezekre visszagondolok, szinte még a homlokomon is gyöngyözni kezd az izzadtság. Jelenleg 23 éves vagyok, az összes szabadidőm full egyedül töltöm, nincs kihez szólnom, nincs már lassan senkim, több éve egyedül töltöm a szilvesztereket, a születésnapjaimat, nagyon ritkán ha rámjön, egy rettenetes sírógöcs kap el talán a magánytól, bár minden működik a házamban ami műszaki cucc, de a "soft skilljeim", a humánumom, a kezdeményezőkészségem, a szociális kompetenciáim teljességgel egyenlőek a nullával. (Majd folyt. köv., ha jobban leszek.)
2016. jún. 22. 22:58
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!