Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Mi az a bizalom?

Mi az a bizalom?

Figyelt kérdés

Nagyon kicsi voltam, és zavaros nekem ez a fogalom, mindenkiben bíztam, mert mellettem voltak, a barátok, a szülők, tesók, a család, még a rokonok is közel voltak. Egy ideig ez így volt, aztán apukám túlhajszolta magát a melóban, túlstresszelte magát, a család felborult, én kicsit magamba fordultam, tesóim is, nem volt többé olyan felhőtlen a kapcsoalt, a barátaim egyre furábban néztek rám, aztán elidegenültünk, sőt ellenségekké váltunk, és mivel kicsi voltam egyedül és gyenge, mindig én húztam a rövidebbet, elkezdtek szekálni a legjobb barátaim. Mivel én vagyok a legfiatalabb, a tesóim is szekáltak, de egymást is verték.(Nyilván ők is stresszesebbek lettek) Mindezek után már senkiben se tudtam megbízni soha a mai napig, mikor már tudatosan próbálom rászedni magam, nem megy, még azokkal a lányokkal se akik tetszenek, és még közelednek is felém.(a sok év alatt több iskolában is voltam, ezért tetszett több lány is, valahogy szinte mindegyik lány aki tetszett közeledett felém..)Csak magamban tudok bízni, mert mostanra sikerült felhúznom az önbizalmam a semmiből..(ez is azoknak a lányoknak köszönhető legfőképp.) A probléma az, hogy nagyon hiányoznak az emberi kapcsolatok, a bensőséges kapcsolatok, a baráti kapcsolatok, esetleg egy párkapcsolat, az, hogy bízni tudjak az emberekben. Sokan kíváncsian tekintenek rám, de én nem tudok megmutatni semmit magamból, vannak társaságok ahol néha jól el tudunk szórakozni, de ők nem azok az emberek, akikkel úgy igazán szívem szerint együtt lennék.. Mindig olyan bandákhoz kapcsolódtam be, akikkel igazából nem is éreztem olyan jól magam.(az első baráti társaságot kivéve.) Olyan emberekhez, akiket a legtöbbek lenéznek, mert mindenkivel bunkók, a nemtörődöm emberek, tiszteletlen stb.. És így az olyan emberi kapcsolatok, amiből valami pozitívság sugározna teljesen elzáródott előttem. Félek is tőle, idegen is, félek az újabb csalódásoktól, és egyszerűen nem tudok belevágni. A fő kérdésem az lenne, hogy ezt hogyan lehet leküzdeni? Esetleg, ha nem a bizalom a fő dolog amire rá kéne koncentrálnom, akkor várom az ötleteket:)


Bocsi hogy ilyen hosszúra sikeredett.:)


2016. ápr. 5. 21:54
 1/4 anonim ***** válasza:

Szerintem nem kell mindig ilyen pszichológus szemmel nézni a világot.


Állítólag olyan a valóság, amit egy kismadárhoz lehet hasonlítani.

2016. ápr. 5. 22:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 A kérdező kommentje:
ha nagyon elengedem magam, akkor olyan vagyok mint amilyen apám volt anno mikor minden tönkrement, egy önző, minden embert lenéző emberke.. Legalábbis szerintem olyan vagyok..
2016. ápr. 5. 22:27
 3/4 A kérdező kommentje:
nem mondhatnám hogy a múltba ragadtam, csak amikor egy falba ütközök, mindig feltárul elém ez az egész történet.. Mert nagyon tetszik megint egy lány, és megint úgy érzem nem tehetek semmit sem.. Amennyire apámat lenézem ahogy anyámmal viselkedett, meg velünk, annyira nézem le magam a lánnyal szemben kb, hogy semmit nem tudnék megtenni érte, csak rosszabb lenne neki velem stb.
2016. ápr. 5. 22:31
 4/4 anonim ***** válasza:

Vannak olyan meggyőződések, amik szerint még a gyerekkori betegségek is azért vannak, hogy a szülőktől örökölt dolgokat legyőzhessük, és helyette önmagunkat építhessük fel. Az ember tudattalan része sokat harcol azzal, hogy az öröklött dolgok helyett önmagát érvényre juttathassa. Tulajdonképpen nem is tudod, hogy mennyi végigküzdött csatán mentél már keresztül ebben a témában, de ha csak a negatív oldalát látod, akkor semmibe veszed az egész, éveken keresztül tartó erőfeszítést.


A másik, hogy nekem is voltak olyan berögződéseim, amikhez ragaszkodtam, tulajdonképpen meg is fogalmaztam, hogy ha valaki szeret, akkor én annak örülnék, hogyha ezekkel együtt szeretne. Makacsul ragaszkodtam ehhez a nézőponthoz, de a valóság más.


A valóság az, hogy a berögződéseinket sokszor nem is tudja felfogni pl. az sem, aki szerelmes belénk, mert ő sokkal jobban látja, hogy mi kik vagyunk, mint akinek saját magunk gondoljuk magunkat.


Egyetlen megoldás a kismadárra gondolni. Áldozd fel, mondj le a berögződéseidről, legyen a lelked olyan könnyű, mint egy kismadáré, aki nem veszi számításba, hogy egy pillanat múlva mi lesz. Valódibb önmagunk lent van a mélyben, és jobban érvényre jut, hogyha nem a tetején úszó, olajfolt vastagságú berögződéseink hálójával azonosítjuk magunkat.


Szabadulj fel. Engedd el. Magadról a képet, az agyalást, mindent. Nem tudjuk a teljes valóságot felmérni az olajfolt vastagságú tudatunkkal. De át tudjuk élni a teljes mélységében, úgy, ahogy egy kismadár. Nem az vagy, akinek hiszed magad, és nem tudod, hogy mások mit látnak benned, mindenki mást.

2016. ápr. 5. 22:45
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!