Jart mar ugy mas is, hogy olyan sokaig van egyedul (testileg), hogy nem is vagyik szerelemre?

Egy idő után megszokja az ember hogy ez van és nem érdekli már különösebben. Én is így vagyok, habár én nő vagyok.

így. És mi ezzel a probléma? Nem okozunk kárt ezzel senkinek. Nekünk meg jó így, akkor jó így.

Jó dolog, hogy van benned tartás, méltóság, és csak azért, mert neked rossz nem használsz ki másokat, érzelmileg (futó kaland) vagy szexuálisan (prostituált). A szeretethiány nagyon is érthető. Hát, mit tudsz vele csinálni? Keresgélj és kezdj valami hasznosat a negatív érzéseiddel.

Hm.. a fura az, hogy én is így vagyok, de nálam kicsit kacifántosabb az ügy. Megismerkedtem valakivel, akivel nagyon jól érzem magam, szeretek is vele lenni, de úgy érzem, hogy egyszerűen nem tudok neki annyit adni, mint amennyit Ő ad nekem (érzelmi szempontból). Pedig tényleg nagyon jó ember, mégis úgy érzem, hogy háát..ki kell mondanom, lehet, hogy nem érdemlem meg. Pedig én sem vagyok rossz ember.