Hogy tudnék kitörni ebből?

Hihetetlen lelkierő van benned,ez egészen biztos:)

Nagyon fiatalon kellett szembe nézned egy súlyos problémával.

Nem tehetsz róla, ergo nem is haragudhatsz emiatt magadra.

Aki nem úgy áll hozzád, azt le kell építeni, a jó embereket tartsd meg magad körül.

Otthon milyen a helyzet?

Sok a veszekedés?

Barátokkal most hogyan állsz?

Anyukáddal miért rossz a kapcsolatod?

Új iskola,új lehetőségek, új barátok,ne aggódj :)

Mellesleg a mai világban nem nehéz a barátokkal, haverokkal tartani a kapcsolatot.

Attól mert valakin félmilliós karóra van, meg egymilliós táska, két kiló smink az arcán, attól még ugyanaz a sz*r ember marad.

Sajnos egy ilyen képmutató világban élünk, ahol az emberek nagy részének a pénz, a hatalom jelentik az értéket.

Úgy tudsz kitörni ebből, ha megtalálod majd az igazi barátaidat, akik nem olyan agyhalottak, mint az emberek többsége.

Egyébként én turkálókban, meg Lidlben vett kopott ruhákban járok, úgy, hogy egyedül élek, semmi tartozásom nincsen, saját házaim vannak és kb 8x annyit keresek, mint a magyar átlag. A kis köcsög sznob gyökerek el is kerülnek.

Sokkal több sorstársad él körülötted, mint gondolnád, csak meg kell találnod a módszert, amivel rájuk tudsz lelni.

Kísértetiesen hasonlít a saját életemre mindaz amit leírtál, szó szerint pontosan ugyanezen mentem keresztül annyi különbséggel, hogy nekem nem a szemem sérült, hanem az orrom alatt vannak műtéti hegek és ezért piszkáltak egész végig ameddig suliba jártam. Én is gimnáziumba jártam és ott én is valamivel jobban éreztem magam, plusz még művészeti suliban is tanultam, ahol volt néhány barátom. A szüleim vertek agyba–főbe ha kellett, ha nem, apám alkoholista volt és ha éppen nem ordibált velem, akkor meg telehányta a lakást és az kellett kerülgetni. De nem igazán ilyeneket szeretnék írni, belőlem is csak előtört annak hatására amit leírtál. ...sohasem voltam panaszkodós típus. Szóval a lényeg, hogy én is nagyon sokáig nagyon rossz lelkiállapotban voltam, a pszichológusok nekem sem segítettek, kicsit sem, pedig még klinikai pszichológusnál meg pszichiáternél is jártam. Egy dolog azonban mindenképpen segített: az, hogy elhatároztam nem szeretném a teljes életemet állandó stresszben és szorongásban leélni. Határozottan kitartok az mellett, hogy senkinek a kedvéért vagy barátságáért nem teszek olyasmit, nem viselkedek úgy ahogy nekem nem jó. Véleményem szerint úgy érdemes kialakítani a saját életedet, hogy abban akár teljesen egyedül is, másoktól teljesen függetlenül is bármikor jól érezd magad. Tehát olyan dolgokkal foglalkozz amelyeket szeretsz, amelyekben a külső tényezőktől függetlenül is bármikor jól tudod érezni magam. Ha ezt meg tudod tanulni, akkor nyert ügyed van. Lesz egy viszonylag stabil élethelyzeted amit saját magadnak teremtettél, éppen ezért más nem is fog tudni kárt tenni benne. Ez olyan, mint amikor valakinek van egy kicsit vidéki nyaralója a hegyek között, ahová bármikor félrevonulhat a civilizáció elől. Szóval ha Te megbízol saját magadban, hiszel abban, hogy akár egyedül is végig tudod csinálni az amit éppen elhatározol és nem állandóan másoktól várod a segítséget, akkor nem lesznek előtted akadályok az életben; ha nem is könnyen, de biztonságosan meg tudsz majd ugrani minden akadályt, ember legyen a talpán aki utadba állhat. Sajnos ezt nem tudom másképpen mondani, hiába még csak 14 éves vagy, akkor is meg kellene próbálnod ezt valahogyan megérteni. :-) Nem nehéz különben, hamar rá fogsz jönni a dolgo nyitjára akkor, ha megvan benned hozzá a kellő elhatározás.

:-) Én hallottam egy lányról, aki már gyerekkorában is a lovakat szerette, 19 évesen leesett a lóról és a ló rátaposott a lány fejére. Három évig volt kórházban és a teljes alsó állkapcsát rekonstruálni kellett műtéti úton, egyetlen hajszálon múlott az élete. Most 29 éves és már ismét lovagol. Egy lány nem csak akkor ér valamit, ha minden évben Ő nyeri meg a bálkirálynő kitüntetést, sok olyan pasi van akinek kifejezetten az a legfontosabb, hogy egy nő okos és művelt legyen. Ahhoz, hogy ezt elérd, már most is a legjobb úton haladsz, mert ha könyvekből nem lehet alapos műveltséget szerezni akkor sehonnan sem lehet. A könyvek rengeteget fognak Neked segíteni most és majd a későbbiekben is, tehát lehetőleg soha ne hagyd abba az olvasást, ez rendkívül fontos. Azokból az emberekből, akik valamiért a társadalom perifériájára szorulnak és tulajdonképpen kívülről szemlélik a többi embert valamint rendelkeznek az ehhez szükséges műveltséggel, idővel nagytudású társadalomtudományi kutató vagy szakember válhat. Szintén javaslom, hogy kezdj el foglalkozni valamilyen művészeti ággal, lehet azt rajzolás, fotózás, filmezés, írás vagy bármi. És ne csak magadnak tartogasd a munkáidat, hanem feltétlenül tedd közzé az interneten. A depresszió sajnos nem jó, ez teljesen igaz. De soha semmi nem tart örökké és akár még helyes táplálkozással, megfelelő testmozgással is segíthetsz a szervezetednek abban, hogy le tudja küzdeni ezt a rendellenességet. Sok gyümölcsöt, zöldséget ajánlok számodra meg mindent amiben sok a vitamin; amire rá van írva, hogy vitamin van benne az már rossz nem lehet. :-) Én most 34 éves vagyok, igaz hogy egyedül vagyok teljesen, nincs barátnőm meg szerintem már soha nem is lesz (volt egyébként 9 évig), de ettől függetlenül teljesen jól érzem magam. Sok tervem és ötletem van, most éppen webprogramozással és egy vállalkozás beindításával szeretnék foglalkozni. Szeretek egyedül akár még külföldre is elmenni, sokat szoktam fotózni, néha gitározgatok magambak stb. Egészen biztos vagyok abban, hogy Te ügyesen kezedbe fogod venni a saját életed irányítását és hamarosan teljesen biztosan ki fogod tudni küszöbölni azokat a dolgokat, amelyek miatt most átmenetileg kicsit rosszabbul érzed magad. Szinte biztosan tudom abból amit és ahogy írtál, hogy Te igenis egy nagyon intelligens fiatal lány vagy aki előtt még ott áll szinte az egész élet és előbb–utóbb nagyon jó meg fogod találni a helyedet, ahogyan egyébként mindenki más is általában megtalálja. Azt kívánom Neked, hogy hamar találj magad mellé egy korban hozzád illő fiút, ráadásul olyat aki igazán szeretni is tud majd Téged. Elkeseredni nem nagyon érdemes, mert attól csak rosszabb és rosszabb lesz, inkább gondolj a jövődre és szövögesd az álmaidat... :-) Soha ne add fel... :-)

Én csak megemelni tudom a kalapom előtted. 14 évesen ennyi megpróbáltatást kevés embernek kell kiállnia. A soraidból kiderül, hogy ritka értékes ember vagy, soha ne add fel, legyen önbizalmad, vedd körül magad jó emberekkel, akikkel megtalálod a közös hangot. Az se zavarjon, hogy kisebb lett a szemed, az orvostudomány rohamosan fejlődik, még talán éveket se kell várni és biztos vagyok benne, hogy lesz valami korrekciós eljárás, amivel helyre lehet állítani a szem eredeti állapotát.

Én 11 éves koromban máig ismeretlen okból a jobb szememben elvesztettem az éleslátásomat egy bevérzés miatt, amire ránézek ezzel a szememmel csak egy óriási foltot látok, viszont a környező dolgokat észlelem, a periferiális látásom megmaradt, csak egy óriási heg éktelenkedik az éleslátás helyén. Ezt nagyon nehezen tudtam feldolgozni, az orvostudomány mai állása szerint nem tudnak rá gyógymódot, de nem adom fel, hiszek benne, hogy egy nap újra látni fogok a sérült szememmel is. Te se adj fel semmit, legyen hited, minden jót neked!