Mit tegyek, egyszerűen "üres vagyok"?

Szia! Anno, mikor totál bele voltam zúgva egy lányba, aki nem viszonozta az érzéseimet, hasonló gondolataim voltak, de utólag rájöttem, semmi nem volt igaz belőlük. Kérdezgettem magamtól, miért szenvedek egy olyan lány miatt, aki értem úgymond "nem szenvedne"? Lehet szép, okos, vonzó, ha kimondta a nemet, máskor is ki fogja nekem mondani, nem fog kiállni mellettem és én igenis több vagyok annál, minthogy ő miatta szomorkodjak, miközben ő vígan éli az életét! Nem fogom a lelki boldogságomat feladni ő miatta! Én valahogy ezekkel a gondolatokkal tudtam egyenesbe jönni, valamint a közeli barátokkal egy kis eszmecsere is jól tud jönni, amikor lent van az ember. Remélem tudtam segíteni, én drukkolok neked!

Szia! Nem tudom neked mennyire aktuális még. De nekem egy módszer segített. Amikor benne vagy ebben a depresszió felhőben vagy mi nem az hogy ne törődj vele, csak ha csinálsz valamit tedd gyorsan. Tegyük fel, hogy mondjuk csinálni akarsz valami újat például: most elmegyek és odamegyek a szép szőkéhez az étterembe. Na mármost minél tovább vársz annál inkább megállítanak a gondolatok egyszerűen nem hagyják. De mi lesz ha hülyének nézz stb. stb. (nem biztos hogy ezt gondolod ezt csak egy példa) Nem azt mondom ezzel ne törődj mert ez olyan lennne mintha levágnád a füled. Csak azelőtt tedd mielőtt ebbe belekezdenél. Aztán nem számít mi történik jobban fogod érezni magad. Elmondom miért. Gondolj úgy a fejedre mint egy nagyon komplex számítógépre. Ha valamit tenni akarsz amit már a múltban tettél elemzi a bejövő adatokat és meghozza ez alapján a döntést. És ezek a gondolatok nem mindig szépek (+tapasztalatok), ha rossz a tapasztalatot az agyad figyelmeztetni fog. De ha újakkal töltöd fel ezek a gondolatok el fognak tűnni. Ha például odamész mondjuk a sráchoz azonnal amikor megszületik az elképzelés ( de legyen akármi amit elsőre nem akarsz megtenni). Hirtelen az agyad újra bootól (nem vagyok am informatikus). Hiába érezted magad olyannak gondoltad magad olyannak amilyennek előtte. Az új tapasztalatból megszületik az új elképzelés. A régi gondolat meg eltűnik mert szembenéztél vele és félre raktad. Amikor megtetted az első lépést, kimondtad az első szót stb. stb. A tanulságom nem tudom mennyire érthető de lényegében ez: amire ránézel az eltűnik amit letagasz az megerősödik. Ha folyamatosan csendesíted az elmédet, hogy nem ez nem igaz megmaradsz a fejedbe és nem tudsz belőle kilépni. Keresd a választ a tettekben és a szavakban. Tedd azt a tetted, amihez új elképzelést szánsz, mond ki azt a szót amelyhez új gondolatot szánsz. Rendezd újra az agyadat. Akkor „lódul meg" az életed, ha már kiválasztottad a módját. Mindeddig nem tetted meg. Halogattad, késleltetted, húztad-halasztottad, kifogásokat kerestél. Ha le vagy égve, akkor le vagy égve. Teljesen céltalan hazudni róla, és fölöslegesen kimerítő kísérlet összeeszkábálni egy történetet, ahelyett, hogy beismernéd. Ám te a következőképp gondolkozol felőle: „a leégés rossz", „ez rettenetes", „rossz ember vagyok, mert azok a jó emberek, akik keményen dolgoznak, és minden erejükkel megpróbálnak nem leégni" stb.; és a gondolkozásod szabályozza, hogy miként éled meg a leégést. A saját szavaid - „le vagyok égve" - azok, amelyek meghatározzák, milyen hosszú ideig maradsz leégve. És az ebből fakadó tetteid - az önsajnálat érzése, vagy hogy csak csüggedten ülsz, és nem próbálsz kivezető utat találni - teremtik meg a tartós valóságodat. Ne a régi gondolatokkal törődj, sőt ne mások levetett gondolataival magadról, töltsd fel újakkal.