Magány ellen (? )

nekem irhatsz. barátkozás céljából!

f22

Külföldiekkel leveleztem, felvettem a kapcsolatot velük, új lakótársak, új albérlet segített.

Melyik megye?

Fogadj couchsurfingest, menj el önkéntesnek, munkahelyre(kollégák)

Egyetem?

Nekem sincsenek barátaim, kiházasodtak, gyereket várnak, stb..

Ki kell lépned a komfortzónádból, megeröltetned magadat.

Az élet arra való, hogy élvezd. Ezt mindenképp tartsd szem előtt, az alapján cselekedj!

Ha azt mondod, könnyen beszélek, nem tudod, hogy van a hátam mögött alkoholizmus, öngyilkossági kísérlet, beadott vizumkérelem, stb.

Légy nyitott, és ne a kétségbeesés sugározzon rülad, mert attól az emberek elmenekülnek, hanem valahogy próbáld meg jóllrezni magad egyedül.

K_va nehéz. Ez van. Aki harcol, az nyerhet/veszthet, aki csak ül és szipog, az csak ül és szipog.

Pár évvel idősebb vagyok tőled. Ugyanebben a helyzetben vagyok. Az hogy eddig nem sikerült haverokat találni, nem feltétlen a te vagy az én problémám. Mióta kikerültem a suliból hosszú utat bejártam, megfordultam sok helyen, de a büdös életbe sem tudtam haverokra szert tenni. Pedig gyerekkoromban, tinédzserkoromban rengeteg volt, és jól is éreztem magam. A fene se tudja miért nem sikerült, de én már kb. őrület határán vagyok. Bár bele is törődtem, ha lenne egy párom, akivel jól meglennénk, kéne már a francnak barátok. Őszintén, környezetemben a legtöbb 20-as évek végét, vagy 30-as éveit taposó embernek alig vannak barátai, sőt inkább nincs is, csak egy pár, illetve néhányuknál gyerek.

Hol lehetne barátokra szert tenni? Minimális esély megvan egy új munkahelyen. Amúgy meg valami közös érdeklődési kör, de az a tapasztalatom, hogy akárhová megy az ember, mindenütt már megvan a rég kialakult baráti társaság, te meg oda már nem kellesz.

Az is igaz, hogy ez mind a nyugat problémája. S Magyarország is nagyon igyekszik, hogy majmolja. Nekem szerencsém volt, nem itt születtem. Mindenki rettenet magányos, csak nem vallja be, mert "tök ciki". Ami még cikibb, odamenni valakihez naívan, mint ahogy én tettem(friss munkatársak), hogy te,nincs kedvetek szalonnázni egyet(kajáltunk szünetben, 2 asztal), megnéztek egy leírhatatlan tekintettel mondták, hogy 'nem kösz...'

Szóval teljesen meghülyült a társadalom, mindenki külön betondobozban nézi a tv-t, kütyüit, arra vágyik, hogy társaságban legyen, és magányos, de nem vallja be, sőt lenézi, aki hozzá közeledik. Nem értem az egészet.

Amit csináltam, az, hogy nem adtam fel, 10-ből 9-szer pofára esek, de 1 csak megmarad. Nyitott vagyok, és nem utasítok el csak hisztiből semmit. Nem hordom fenn az orrom. Ez nem azt jelenti, hogy lábtörlő vagyok, sőt, ha egyszer odalépek, senki nem mer szarozni.

Barátság akkor alakulhat ki, ha vannak közös emlékek. Kirándulás, utazás, munka, iskola, bármi. Ilyne korban őszintén nagyon nehéz megtartani a barátokat, nem is inkább találni.

Ha lenne egy 10-20%őszinteség a világban, már az is rengeteget segítene.

Na ez az. Őszinte vagyok. Van akit ez taszít, de olyan emberekre nincs is szükségem.