Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Értelmetlen az életem, meg...

Értelmetlen az életem, meg akarok halni (? )

Figyelt kérdés

Gyerekkoromban az iskolában folyamatosan bántottak, kiutáltak, kiközösítettek, emiatt visszahúzódó lettem és azóta is kerülöm az embereket. Aztán megismertem a barátom, aki szintén hozzám hasonló típus volt, vele is hasonló dolgok történtek, emiatt megértettük egymást, végre először boldog voltam az életben, mert valaki megértett és elfogadott olyannak, amilyen vagyok. De aztán a barátom kb fél év munkakeresés után nemrég talált egy gyakornoki állást, amitől eleinte félt, hisz idegen emberekkel kell dolgoznia, de aztán egyre jobban tetszett neki, aminek persze örültem, mert én mindig is jót akartam neki. A gond akkor kezdődött, mikor egy veszekedésnél egyből azzal támadt nekem, hogy neki van munkája (nekem nincs), ezzel próbálta éreztetni, hogy ő többet ér, ezáltal a szava is többet ér. Ez nagyon rosszul esett, persze később tagadta, hogy ő így értette volna (pedig hogy máshogy lehetne ezt érteni, mint lenézésként?). Aztán meg elejtett egy olyan megjegyzést, hogy "szociálisabbnak kéne lennem", ami érdekes módon eddig nem zavarta mert ő is ilyen volt, de most, hogy az ő élete változni kezdett hirtelen már nem vagyok elég jó, és hihetetlenül rosszul esik, hogy meg akar változtatni, nem vagyok neki úgy jó, ahogy vagyok. Úgy érzem, már nem illek bele az új életébe, az új társasági körébe. A problémám, hogy mivel aszociális vagyok nincsenek barátaim (de igazából nincs is igényem erre), sőt a barátom volt eddig az egyetlen ember, aki teljes mértékben ismert engem és elfogadott úgy, ahogy voltam, és eddig ez bőven elég volt nekem, de úgy tűnik, már ő is kezd engem támadni a személyiségem miatt, amiatt, ami vagyok, csakúgy, ahogy a többi ember. Úgy érzem, teljesen magamra maradtam, nincs senki aki értené, mit érzek. Alapból én teljesen jól elvagyok egyedül, nincs is igényem emberek társaságára (a sok csalódás miatt), bőven beérem egyetlen emberrel, aki legalább elfogad. Ez eddig a barátom volt, de úgy tűnik, már neki sem vagyok elég jó...

Nem tudom, mihez kezdjek, legszívesebben itt hagynám ezt az egész hülye világot, mivel világéletemben csak azt kaptam az emberektől, hogy nem vagyok elég jó, minek is élek akkor, teljesen értelmetlen az életem...

Jól jönne egy-két tanács, mivel nincs senki, akivel meg tudnám ezt beszélni és megértene, köszönöm, ha valaki elolvasta a gondjaim..


2016. júl. 20. 00:53
1 2
 1/20 anonim válasza:
20%

Ne hagyd itt a világot...

Valamiben biztosan jó vagy, hidd el :)

2016. júl. 20. 01:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/20 A kérdező kommentje:
Eddig az éltetett, hogy legalább van egyetlen ember (barátom), akinek képes voltam teljesen megnyílni és elfogadott úgy, ahogy vagyok, de már rajta is azt látom, hogy már neki se vagyok elég jó.. nagyon elkeseredtem, tényleg nem tudom mihez kezdjek. És ha már ő sem lesz nekem akkor tényleg nem lesz miért élnem..
2016. júl. 20. 01:23
 3/20 anonim válasza:
5%

hát keress mást :D

hány éves vagy?

2016. júl. 20. 01:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/20 anonim válasza:
0%
Ő más közegbe került,sikerült beilleszkednie, erre büszke,és talán ezt várná el tőled is,tehát ha akarsz, neked is hasonlóképpen kell tenned, próbálj nyitni a világ felé, mutasd meg te is tudsz változni, alkalmazkodni. Szerintem ha komolyan elhatározod magad,és tényleg akarod biztosan sikerül, így te is jobban érzed magad,nem mellesleg, neki is imponáló lehet!szóval mindent bele,ne merülj el az önsajnálatban, az olyan mint egy igen sötét,mély kút,ahonnan nincs kiút.Úgyhogy kapd össze magad,mindent bele,ha eredményt akarsz. Nyerni fogsz hidd el.Megtapasztalod!
2016. júl. 20. 01:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/20 anonim ***** válasza:
5%

A barátod elég nagy gyökér, azt meg kell hagyni.

Attól,hogy neki sikerült valahova beilleszkednie, kicsit nagyobb "élet" van körülötte, nem kellene téged bántania.

Nem szeretett igazán a srác, ezt jobb lesz, ha elkezded emészteni lassan.

Valamiféle pótlék voltál neki,amire most már nincs szüksége.

Sajnálom.:(


Itthagyni ezt a világot?

Ne butáskodj Drága. :)

Mindig meg lehet találni a fogodzkodót,miért érdemes csinálni, kiért érdemes csinálni.

Egy életed van,ezt ne felejtsd.


Szüleiddel mi van?

Testvéred, testvereid vannak?

Mennyi idős vagy?

Tanulsz, dolgozol?

Végzettséged?

2016. júl. 20. 01:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/20 anonim ***** válasza:
5%

Hasonló helyzetben vagyok, én is csak egyetlen egy embert igényeltem s az elég is volt, s engem is mostanában hagyott el.

De emiatt nem kell öngyilkosnak lenni. Tudom nehéz így boldognak lenni. De feladni nem szabad. Lesz új barátod ne félj, csak idő kell hozzá. Nem szabad ennyire másba kapaszkodni.


Nézz sorozatokat/csináld a hobbidat, töltsd azzal az idődet amit szeretsz s ami örömet okoz! S sokat nevess. Mert könnyen depresszióba eshetsz így.


Szerintem, ha fontos vagy neki, akkor nincs veszve teljesen.


Gondolom nehéz így barátkozni másokkal, s megbízni új emberekben. Ezért azt egy ideig nem javasolnám, hisz most ment tönkre az egyik legfontosabbnak tartott kapcsolatod. Egy idő után majd kezdd el azért, ha jobban feldolgoztad :)


Van családod? Szeretnek téged? Ne add fel. Mindig van értelem, csak keresni kell.

2016. júl. 20. 02:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/20 anonim ***** válasza:
36%
Én tökéletesen megértem a személyiségedet, mert én is ilyen voltam, sőt vagyok is, de az élet alakított, megváltoztatott. Mindig is halkszavú gyerek voltam, az iskolában az erősebbek ki is pécéztek és lelki terror alá vettek, de soha nem hagytam magam, mert, ha kellett 6-8 emberrel is megverekedtem, ha bántottak. Soha nem hagytam, hogy lelki nyomorba döntsenek olyan emberek, akik csak megvetettek és megaláztak. Volt, hogy otthon órákat sírdogáltam, rettenetes elkeseredettséget éreztem, hogy mások csak szórakozásból megalázhatnak büntetlenül embereket, de fogtam magam és talpra álltam. Ahogy idősebb lettem egyre több normális emberrel találkoztam és rengeteg barátot ismertem meg és rájöttem, hogy a legnagyobb hibát ott követtem el, hogy gyengesét mutattam a ragadozó típusú embereknek, amire le is csaptak. Egyet tanulj meg: az élet egy óriási ajándék, ha egészséges vagy és tilos eldobni más miatt. Ne hidd, hogy magadra maradtál, ismerem azt a megsemmisítő erejű érzést, amit leírtál, de mindig van remény, mindig talpra kell állni és soha nem szabad feladni!
2016. júl. 20. 03:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/20 anonim ***** válasza:
32%

Teljesen együtt tudok veled érezni, mivel nekem is ilyen volt és most is ilyen az életem. Próbáltam már változtatni, nem sikerült. Mindezek mellett van jópár mentális bajom is (amiket még a saját családom se fogad el/ért meg), ami nehezíti a beilleszkedésemet a társadalomba, ami eddig nem is sikerült. Többször is volt, hogy úgy tűnt egyenesbe jövök, volt melóm, jobban is éreztem magam, úgy éreztem vagyok valaki, de vagy valami vagy valaki miatt (volt, hogy magam miatt) mindig elvesztettem az állásom és megint egy senki lettem. Ezt történt 3 hete is. Nagy nehezen találtam melót, de egy "kedves" kolléganőm miatt ott kellett hagynom (persze emiatt is engem hibáztat az egész családom). Nekem is elegem van az életből, hamarosan azt hiszem, véget is fogok vetni neki. Ez nem élet, ez csak egy kínszenvedés.

Nem tudom, mennyi idős vagy, de ha még van lelkierőd, próbálj változtatni. Mondjuk legalább a barátod melletted állhatna, eléggé önző, ha az neki elég, hogy ő már egyenesben van, neked meg nem segít. Én a helyedben keresnék más barátot, bár tudom, hogy ez nem egyszerű.


Én már feladtam, lassan 40 leszek és semmit nem értem el az életben, pedig sok mindent megtettem azért, hogy ez ne így legyen.


Tanácsot sajnos nem nagyon tudok adni, csak leírtam az én esetem, hogy lásd, hogy nem vagy egyedül, bár nyilván ez nem vigasztal téged.

2016. júl. 20. 10:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/20 anonim ***** válasza:

7 es vagyok, az előző hsz.hez szólnék:


Akármennyire rosszul is érzed magad soha ne add fel, tanulj ettől a 17 éves progériás fiútól, akinek csak 17 év adatott meg a betegsége miatt, de nagyobb élettapasztalattal bírt, mint egy 80 éves ember:


[link]

2016. júl. 20. 14:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/20 anonim ***** válasza:
32%

Köszönöm kedves 9-es, de én már feladtam. Sok volt a felesleges orvoshoz járás, az évek óta tartó "hol van munkám, hol nincs" hullámvasút és hogy a családom nem ért meg. Nem akarok a terhükre lenni, elég volt... Nem állítom, hogy én nem tehetek a kialakult helyzetről, de nekem ez már sok volt. Elcseszett egy ember vagyok, ennyi...


Remélem, a kérdezőnek rendbe jön majd az élete! Minden jót kívánok neki!

2016. júl. 20. 15:39
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!