Mit tegyek az egyedüllét ellen?

Mármint azért nem ilyen egyszerű a probléma. Az a szituáció, hogy amíg nem szakított velem a barátom addig minden rendben volt. Tulajdonképpen imádtam egyedül lenni, mindig lefoglaltam magam. Illetve most is szeretek egyedül lenni, mert igénylem, csak mióta szakított velem Ő, azóta sokszor eszembe jut akkor, amikor nincsen semmi dolgom. Jelenleg egyetemista vagyok, nyáron történt a szakítás és tulajdonképpen nem sok dolgom volt mert akkor még nem dolgoztam, szóval egész nap egyedül voltam és rá gondoltam. Most nagyjából úgy néz ki, hogy elmegyek dolgozni, tök jól érzem magam aztán hazajövök és amikor a négy fal közé kerülök rájövök, hogy mennyire is hiányzik. Tulajdonképpen már alig várom a sulit, legalább még ennyi időm sem lesz gondolkodni ezen az egész szar dolgon, nagyon kikészít.

Közben ismerkedem is természetesen, de komolyan mondom akkora nyomik vannak, hogy nem igaz. Szeretnék szarni ebbe az egész dologba, de nem igazán megy.

Volt már valaki ilyen helyzetben? Tudom erre az idő a legjobb dolog, mikorra fog elmúlni?:)

Ha esetleg valakinek van kedve beszélgetni, nyugodtan írjon..

20 éves fiú vagyok egyébként