Ti hogyan birkóztok meg a tudattal, hogy éveket vettek el Tőletek?

Csak azoknak káros akik egyedül magányosnak érzik magukat és letargiásak. A rossz lelkiállapotról meg ismert hogy kihat az egészségre is.

A többség magányos ha egyedül van és az egészet rosszul viseli.

De vannak olyanok akik akkor érzik jól magukat ha egyedül vannak és nincs semmilyen kötöttségük. Akik fordítva működnek mint a többség.

A kapcsolatot igénylők és kapcsolatban élők a normálisak a társadalomban mert ez az elfogadott már csak szaporodás szempontjából is.

Van olyan is hogy valakinek a normálisak között a rossz kapcsolata vesz el éveket.

Amit leírtál az a saját problémád és pszichológiai eredetű lehet. Amit a külsődre próbálsz rákenni.

Példakánt felhoznám hogy nekem voltak olyan osztálytársaim akik vékony rozoga alkatúak voltak és mégis a csapat élén tanyáztak mert olyan volt a mentalitásuk. A viselkedésükkel jó tudták kompenzálni a gyenge fizikumuk jelentette hátrányt.

Az már jobb helyen való keresgélés ha a gátlásokat hozod fel okként de ezt örökölted és otthonról vitted be a iskolába és a társaságba. Lehetsz egy nagy erős alkatú melák is de ha nebáncsvirágnak mutatkozol akkor neked mennek mert azt látják hogy védtelen vagy.

Milyen volt a családi életed? Nehéz gyerekkorod volt?

Ki vett el tőled bármit is, és ki nyomorított meg?

Te, saját magad.

Keress fel egy jó szakembert, aki kirángat a depressziódból és önképzavarodból.

Elmondjam, hogy hány nem túl előnyös kinézetű, de boldog és sikeres embert ismerek?

150 centi vagyok magassarku cipoben, 72 kg, szemuveges, x labu. Hajam oszul. Altalanos es kozepiskolaban en voltam a megvetett streber, a szemuveges bagoly. Az egyetemi baratsagok kimaradtak, en nem ertem ra inni, bulizni, nem volt penzem cigire. Ferjhez mentem, mert a ferjemnek erdeke fuzodott a hazassaghoz, de amint megkapta a papirjait (erdelyi volt es akkor meg Romania nem volt EU-tag), masnap elkoltozott es sem a lanyom, sem en, soha tobbet nem lattuk.

Es akkor hirtelen jora fordult minden. Jo munkam lett, ma mar 50ezret keresek naponta, es van egy ferfi is, akivel egyuttelek mar 8 eve.

Nem erzem, hogy a kulsom befolyasolta volna a tanulmanyaimat (a kozepiskolai osztalytarsaim kozul en vagyok az egyetlen diplomas pl.) es nem erzem, hogy barki elvett volna tolem barmit is. Az az egyszem roman becsapott, hazudott, de o megtette volna akkor is, ha szepsegversenyt nyertem volna.

Az eletedet te iranyitod, te teszed jobba vagy rosszabba, ne akard masra haritani a felelosseget.

Engem majdnem mind a 12 év alatt szivattak a hú de menő csávók, illetve gúnyoltak a lányok is. Ennél csak az edzések voltak rosszabbak (csapatsport)...

Viszont annak ellenére, hogy sokat rágódtam utólag is ezeken, igazából hatalmas javulás volt azóta az életem, az egyetemen, később a munkahelyen, illetve barátkozás, párkapcsolat terén is. Mert felnőtt emberek legalább nyíltan nem cseszegetik egymást, így ezerszer elviselhetőbb az élet. Ami még fontosabb, magam válogathatom meg, kik vegyenek körül.

Ami pedig az egykori menő arcokat illeti, nos többségük egyáltalán nem lett sikeres. Valójában akkor is állandó frudztrációval küszködtek belül, és később ha valami nem jött nekik össze, vagy egy társaságban már nem érezhették magukat középpontban, hamar megindultak lefelé.

Ne úgy fogd fel a gyerekkorodat, hogy jajj tönkretette az életedet, hanem hogy erősebb, szívósabb lettél általa. Nálam ez nem is úgy jelentkezik, hogy megalázkodom, hanem épp ellenkezőleg, nem hagyom, hogy megalázzanak.

Én úgy, hogy egy netes oldalon nyarvogok, meg másokat hibáztatok a saját sikertelenségem miatt. Ja várj, ez nem én vagyok, hanem te.

Összeszedtem magam, fejlesztettem a kommunikációs készségeimet és az önbizalmamat. Megtanultam emberekkel beszélni és normálisan viszonyulni hozzájuk.

7#

Hülyeséget beszélsz. A szociális érzék veleszületett képesség, de nagy mértékben fejleszthető. Nézd meg például az autistákat, rajtuk látszik ez leginkább. Van, amelyik egy szót sem szól emberekhez, van amelyik csak nagyon szükséges esetben.

Én például aspergeres vagyok, és nincs érzékem az emberekhez. DE! Fjlesztettem a kommunikációs készségeimet és 22 éves koromra eljutottam addig, hogy kb egy "normális" ember szintjén tudok beszélni. Az pedig már csak a te hibád, hogy te ezt nem tetted meg. Okolhatod a társadalmat, anyádat, apádat, egyes embereket/embercsoportokat, akik téged bántottak, vagy akár a genetikát is, de ez nem fog változtatni a helyzeteden.

Egyébként én is olvastam komolyabb kutatásokat a témában amik arra jutottak hogy a jó házasság azért növeli az élettartamot mert a házastársak figyelnek egymásra és ha az egyiknek valami panasza van akkor a másik elzavarja az orvoshoz.

Ha depressziós valaki akkor házasságban is simán felköti magát és na bumm akkor addig élt.