Te is egy hazugság vagy?
Mit ne mondjak, életem azon szakaszában taposok, ami legkevésbé szól a józan döntések meghozataláról.
Mondanám, hogy nem mindig volt ez így, de régen is introvertáltnak számítottam. Talán úgy gondolom, hogy van pár jó barátom, de hogy őszinte legyek, legbelül nem megy hogy velük is teljesen őszinte lehessek.
Az emberekben csak addig bízok, amíg nem ismerem őket, és ha meg is ismerem, félek jobban megismerni, és semmi bizalmam.
Nem vagyok képes megtartani valakit, mert nem sikerült bíznom az emberekben.
És a legrosszabb, hogy bennem bíznak. Hogy én segítek nekik átvészelni a dolgokat. Míg ők a vállamon sírnak, én inkább a késő esti órákban cikázok a problémákkal.
Gyakran lábadok könnybe ilyenkor. És nincs aki segíteni tudna.
Elfogadok tippet, tanácsokat, személyes véleményt%élményt. :)
19 F
merj te is megnyílni^^ eleinte talán félelmetes...de sokkal jobban fogod érezni magad ettől :)
vagy úgy gondolod hogy esetleg a te problémáid másak, mélyebbek? de szerintem ezzel sem vagy egyedül :)
A gondolatok teremtik az érzéseket.Ne gondolkozz olyanon amin felesleges.Szerintem az agyat munkára kell használni.Az érzések nem a munkán gondolkodás közben jönnek létre.A mai világban sok emberi probléma van.Próbáld meg magad megoldani őket.Ha meghallgatod ismerőseid te is elmondhatod nekik azt ami a szíved nyomja.
Én mindenkinek elhiszem amit mond és elfogadom olyannak amilyen.De ha később kiderül ,hogy hazudtak vagy másképp viselkednek akkor elfogadom ,hogy a róluk alkotott képem nem helyes és onnantól másképp viszonyulok hozzájuk.Az ember maga választja meg az ismerőseit.És maga dönti el ki érdemes a bizalmára és az idejére.Keress egy párt akivel minden gondolatod megoszthatod és megbízhatsz benne.
Az ,hogy mások milyen képet alkotnak rólad.Nem változtat rajtad.Sok ember attól fél ,hogy mások mit tudnak,gondolnak róla.Mindig add saját magad,És fogadd el magad olyannak amilyen vagy.A többi ember vagy ismer vagy nem.De ez semmin nem változtat.Ne akarj másoknak megfelelni légy önmagad.
"Te is egy hazugság vagy?"
Igen; most is hazudok - költői kérdésre költői válasz. :)
"Nem vagyok képes megtartani valakit..."
Lehet, csak a szavakon lovagolok, de senkit sem kell megtartani. Máshonnan jövünk, másmerre tartunk. Egy-egy időre összefonódhat az utunk. Aztán ha különválik, elengedjük egymást. Ez nem tragédia. Az elengedésre való nem tudásból több baj származik mint a megtartásra való nem tudásból.
"És a legrosszabb, hogy bennem bíznak. Hogy én segítek nekik átvészelni a dolgokat."
Az jön le nekem ebből (persze csak kósza gondolat), hogy igazából te nem bízol magadban. Sokkal jobb, ha bíznak benned, mint ha nem. Ha úgy érzed, nem tudod megadni nekik azt, amit remélnek, még mindig megmondhatod, hogy tőled ennyi telik. Az már elég. Ha viszont nem bíznak benned, mondhatsz akármit, senki nem fogja komolyan venni.
Nem kell megoldanod mások problémáját, sokszor az is elég, ha meghallgatod. Sokan már attól jobban érzik magukat, ha valaki meghallgatta a problémájukat. Introvertáltként pedig megnyugtató személyiség lehetsz, aki jó hallgató (ahhoz is érteni kell).
"Gyakran lábadok könnybe ilyenkor."
Az nem baj. Van ideje és létjogosultsága a sírásnak is.
Lehet, hogy már az is segített valamit, hogy kiírtad a kérdést. Meg mertél nyilvánulni, meg tudtad fogalmazni. Nem kis dolog már ez sem.
Köszönöm utolsó!
Ezt most csak egy zöld kézzel tudtam megmutatni, de igazán hálás vagyok a legutolsó gondolatodért. Úgy érzem, velem is az történt, amit mondtál.
Nagyon szépen köszönöm a törődésed. Igyekszem úgy tenni, ahogy te is jónak véled.
Köszönöm!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!