Folyamatosan egyedül érzem magam, mit tegyek?

Van családom, mégis egyedül érzem magam, mivel senki sem foglalkozik velem. Nem akarom, hogy állandóan a nyakamon lógjon mindenki, egyszerűen csak jól esne, ha heti egyszer rám írnának legalább facebookon, hogy mi a helyzet velem. De, amikor meg is teszik, akkor is csak az a téma, hogy tudok-e kölcsön adni, semmi több. Esetleg ezt vagy azt intézni és ennyi. Egyébként felém se néz senki, nem hívnak, nem írnak, csak ilyenkor. Azt tudom, hogy a testvéreim tartják egymással a kapcsolatot, facebookon is mindig egymásnak írnak, hogy hiányzol, várlak már nagyon, majd hívlak, ilyesmi... Tudom, nem a facebook minden, de semmilyen kapcsolatom sincs senkivel. Amikor én írok rájuk (meg szoktam tenni), mindig leráznak, hogy menniük kell, később beszélünk, stb... Mostanában már egyre ritkábban teszem meg a dolgot, úgysem érdeklem őket. Megesik, hogy kifakadok, elmondom, ami a szívemet nyomja, hogy bánt a dolog, olyankor kinevetnek és azt mondják, beképzelem magamnak a dolgot, szóval ezzel sem megyek semmire. Persze, van különbség köztünk, én szerintük mindig is kényszerzubbonyba való voltam, mert nem olyan vagyok, mint ők. Én szerettem otthon, a szobámban lenni, könyvvel a kezemben, miközben ők buliba jártak. Mai napig nem járok társaságba, van néhány barátom, velük elmegyek ide-oda beszélgetni, semmi több... Nekem az a pihenés, amikor munka után otthon vagyok és fekszem, nekik az, hogy buliznak estig, amikor délutánosok. Aláírom, két teljesen más világban élünk, de ennek ellenére szeretném, ha ismét lenne családom :( Mit kellene tennem?