Nagyon magányos vagyok, és sajnos sehogy nem tudok kitörni belőle. Valami tipp? Több infó.

Másik munka.

"Sajnos hetek telnek el úgy, hogy egy szót se szolok senkihez. "

Ez nagyon rossz. Ne maradjon így.

Hasonló helyzetben vagyok, se barátok, se barátnő. Kamionsofőr szerettem volna lenni, de pont az általad említett ok miatt tettem le róla. Így maradt a buszvezetés. Sokkal kevesebb a pénz, nagyobb a felelősség, de legalább az esélyem megvan hogy legyen barátnőm / legyenek barátaim.

Ne add fel, fel a fejjel! :)

Én emberek közt vagyok mindennap, mégsincs senkim. Bizonyos szempontból örülnék a munkádnak ,mert nincsenek csalárd munkatársaid vagy álbarátadi ,kik csak érdekből mosolyognak rád, pedig a céljuk csak az, hogy eltapossanak.

Szívesen beszélgetnék veled, ha akarod.

24f

Kedves Kérdező!

Nagyon jó, hogy felismerte a problémát, és próbál ellene tenni. Az első lépésen már túl van, ne álljon meg itt.

Az ember társas lény, és képtelen úgy élni, hogy nem kommunikál, ha mégis ezt teszi hosszú távon depresszióhoz is vezethet.

Úgy gondolom a legjobb az lenne, ha megpróbálna barátokat szerezni, mások fele nyitni. Viszont úgy gondolom a leírtak alapján, hogy nem biztos tudja miként is fogjon hozzá.

Ha továbbra is magányosnak érzi magát, javaslom keressen fel egy pszichológust, akinek elmondhatja panaszát és segít megoldani a problémát. Természetesen ehhez az ön akarata kell. A munkaváltáson se ártan gondolkodni, egy olyan munkahely előnyben ahol közösen dolgoznak.

Üdvözlettel,

A. Pszichológus

én külföldön éltem, és egy idő után annyira elmagányosodtam, hogy úgy érzem, nagy sérülést okozott ez nekem. sokáig depressziós voltam.

keress másik munkát, mert ez így nem jó.