Levegőnek néznek, elfelejtenek, jobb társaság szeretnék lenni, hogyan változzak, hogy ne így legyen?

Sosem voltam nagy társasági hangadó, de szeretem az embereket, szeretek beszélgetni velük. Hogy róluk, vagy más témáról, mindegy, vevő vagyok sokmindenre, szívesen tanulok is.

Érdeklődő, de nem tolakodónak tartom magamat, észreveszem, ha valaki rossz passzban van, és nem kér világból. Én nem szoktam másokat traktálni magammal, gondjaimmal, nem vagyok önsajnáltató típus. Rosszindulatúnak pedig pláne nem tartom magamat, ami nálam elhangzik, köztünk marad az illetővel.

Gyerekként sem volt sok barátom, ismerősi köröm, de valahogy ha bármi baja volt a maréknyi barátaimnak, megtaláltak, és legjobb tudásom szerint segítettem is.

De cserébe szinte semmi, ritkn hívtak el bárhová is.

Ma capatsportot űzök, szinte mindenki levegőnek néz, ha én nem kezdeményezek, hozzám egy sporttárs sem jön oda, ha mégis megkérdezik hogy mi újság, hogy megy, válaszolok és arra online formában válasz sem érkezik, élőben pedig egy "aha"-val el van intézve. Szinte észre sem vennék, ha nem lennék. Pedig próbálok a helyzetnek megfelelően kommunikációt kezdeményezni, érdeklődni, és apró dolgokban, amiben tudok segíteni is, ha látom hogy rászorul az illető. De mégis, teljesen elfelejt mindenki.

Ha köszönök, sokszor vissza se köszönnek, vagy mormognak valamit a bajszuk alatt.

Volt egy öreg kutyám, de szinte mindig csak kettem róttuk a sétáinkat, ha odaszagolt másik kutya, gazdja sokszor rohant is tovább, a helyi kutyás magba se tudtam beilleszkedni.

Próbáltam önkéntes munka keretein belül ismerkedni, elvégre az érdeklődési kör is azonos, a téma adott, de csak egyedül ültem az egyik lovasversenyen az akadály előtt.

De sorolhatom napestig, csak felesleges, inkább azt kérdezném, hogy mi az amit jobban csinálhatnék, hogy változzon, szeretnék kellemesebb társaság lenni, de valahogy a helyzetet is meg kellene értenem, hogy mi az amit nem jól csinálok?