Kiközösítés lenne?

Kedves kérdező, bizony tudom miről írsz, mivel általános iskolás koromban velem is ugyanez fordult elő. Egy valamit megtanultam viszont: senkinek sem fogok megfelelni, nem haladok az árral, olyan vagyok aminek születtem, és nem érdekel mások véleménye. Gondolj ilyenkor arra, hogy te többre viheted az életben, mint azok, akik egész nap csak azon vannak, kit lehet szivatni. Sajnos az iskolák többségében egyébként kialakult egyfajta társadalmi rend, amit én az alábbiak szerint gondolok el: van a felső osztály, itt ebbe azok tartoznak, akik nagymenők, hatalmas baráti körük van, és a tanárokra is képesek befolyásolni, tiszteletet követelnek meg, és a legkisebb ellentmondást nem tűrik el, és eltapossák a náluk kisebbeket. Vannak a középosztálybeliek, akiknek nincs hatalmas baráti körük, de képesek voltak maguknak kivívni azt, hogy ne kössenek beléjük, hanem hagyják őket élni, tanulni. És vannak a szegények, ezek az osztály, vagy iskola kitaszítottjai, akiket valamilyen okoknál fogva megvetnek, megaláznak, lehet az neve, testalkata, vagy más miatt, ezeket megalázzák, megverik, és nem tűrik meg maguk körül őket, kiakarják őket lökni az iskolából. Ezért is van sajnos manapság az, hogy a te korodbeli iskolásoknak sokszor még ahhoz sincs kedvük, hogy suliba menjenek, elveszik a tanulási kedvüket. Egyet tudok neked mondani kedves kérdező: légy önmagad, sose másoknak felelj meg, ugyanakkor sose hagydd magad megalázni, mindig légy egy lépéssel előrébb a támadóid felett. Vívj ki tiszteletet magadnak, hogy sose tudjanak beléd kötni, de ne erővel, ha csak nem arról van szó, hogy megvédd magad. Ugyanez van a börtönökben is ám, csak ott sokkal durvább. Szurkolok neked kicsi lány! Ne hagydd magad!

25/F