Milyen érzés "mindent elveszíteni"?

Attól függ, hogy honnan nézzük. Gyakorlati vagy lelki oldalon.

Utóbbiban van tapasztalat. Eleinte ritka xar volt, komolyan ha lett volna egy gomb, ami eltüntet örökre, egyértelmű lett volna a döntés. Mára csak szimpla egyik napról a másikra élek. Van, hogy hetekig a házból sem mzodulok ki, csak ha már valami kaját kéne venni.

Én egyszerre vesztettem el majdnem az összes barátom és hagytam abba a versenysportot, bántott, csúfolt mindenki. HIHETETLENÜL rossz volt nagyjából 2 talán 3 hónapig semmihez, de tényleg semmihez nem volt kedvem, totál depressziós lettem, befordultam, az animékbe és a rock illetve metál zenébe temetkeztem, a jegyeim rohamosan romlottak. Voltak napok amikor nem mentem suliba, amiből később jó nagy ribillió is lett és volt hogy 10-kor estem be mert anyám vitt be kisírt szemmel. Nagyon nehéz volt. Egyik nap aztán minden kijött rajtam, egész nap bőgtem, nagyon katasztrofálisan éreztem magam, ekkor anyával leültünk átbeszéltünk mindent, megvigasztalt teljesen kiveséztünk mindent, magyarán kaptam egy jóóóó nagy lelkifröccsöt. Nem mondom hogy utána nem volt semmi bajom, de a javulás felé indultam. Tél végére nagyjából kezdett az elmém kitisztulni és a depresszió alatt kialakult alvászavar (napi 4-5 óra) is kezdett javulni (7-8 órára). Régi barátaim ugyan már nem jöttek vissza, de békén hagytak, már nem csúfoltak stb., lettek új barátaim, akik szintén jó tanulók és elkezdtem ismét sportolni. Ez volt február végén. Akkoriban ráeszméltem hogy bakker a 2-eseket, 3-asokat ki kellene javítani. Tehát egyszerre kezdtem gőzerővel tanulni, jó sokat futni. Mára ott tartok így április közepén, hogy könnyedén lefutok 10 kilométereket, szinte az összes tantárgyból 5-re állok ismét és szeretek öltözködni, a fekete ruhatárba vittem szép színeket és egyszerűen imádok suliba járni, imádom az életem, imádom a tavaszt, imádom az új kiskutyám. Mindent! Végre jól érzem magam...

13/L