Természetes, hogy 23 évesen nem találom a helyem a világban? Biztos nem!

Ha vissza gondolok,gyerekként minden más volt , jó volt,boldog voltam, néha vártam,hogy 22-23 legyek és majd kötetlenül azt teszek,amit akarok,mert felnött leszek, ez eljött,de nem az,amire számítottam.

Sok mindenen változtatnék,ha tehetném, de vagy nem lehet vagy nem tudom hogyan lehetne.

Újra kezdeném az életemet,jobban tanulnék,hogy egyetemre menjek és jó munkám legyen. Viszont,ha belegondolok egy átlagos családi életű egyetemistából nem lesz olyan nagy valaki többségèben. Azoknak a köjkökben,akik gazdag családi háttérrel rendelkeznek,könnyű és bátrabban lépegetnek,csak tanulnak mellette kapnak pènzt otthonról. Az átlagos meg olyan,aki vagy az egyetemet vagy a munkát választja,mert a kettő egyszerre talán sok.

Átlagos közegben nőttem fel soha nem kellett nèlkülözni aminek örülök,de sokszor vonzodom ebbe a gazdag vagy ujgazdag közegbe,azt látom,hogy jól érzik magukat,buli mindig van vagy társaság,tanulás mellett van pénz és nincs gond, azt dolgozza amit szeretne vagy a munkájában ki tud teljesedni. Még ha ez csak az apja támogatása miatt is! Az átlag meg örül,hogy vége a munkaidönek haza mehet és ennyi.

Ha menni akar valahova mondjuk egy balaton sound akkor sporolni kell, lehet h kövegkező honapba akkor amiatt sehova nem kell menni. Gazdagéknák bele fér ez és jövőhèten meg külföld is.

Örülök,hogy van munkahelyem,el vagyok ott,viszont sokszor azt érzem,jobb lenne feljebb a ranglétrán,de nem kapok támogatast bátoritást. A fejemben van egy életkèp amit egészsègesnek tartok,bár valahol elérhetetlennek is tartok. Vagyinkább csak nagy akarat kelkene hozzá.

A nagy igényeim tesznek tönkre ugy érzem,mert azt akarom őneröböl elöállitani amit a gazdag köjkök csak ugy meg kapnak. Azt mondom,hogy nekik könnyebb sikereket elérni, szerefnék az ő közeguükbe lenni,aztán néha azt hogy nenm mert a képeik alapján csak egy felszines dolog hamis barátokkal a képdn ezt látom máskor azt hogy mindenhol eggyütt vanak és ha a saját életemet nézem még hatug barátokkal is jobb nekik mint nekem egy hanguan.

Szeretnék közöttük lenni olyan életvitelben. Hiányzik a szines élet nekik az van.

Az idő csak telik én meg aggodom,hogy egyszer kèső lesz és az èletem tènyleg üres lesz. Jo lenne valamit tenni,de magam sem tudom,hogy mit!