Nem örülök semminek, és úgy érzem ezt azzal tudnám megszüntetni hogy találok valakit magamnak de nem megy. Mit tegyek? Részletek lent

Szóval 16 éves fiú vagy, de azt szokták rám mondani, hogy a koromtól kicsit fejlettebb gondolkodású vagyok, és néhány dologban maximalista. Vannak barátaim, jól tanulok, járok bulizni, nem vagyok se stréber, se buli patkány szerintem a kettő között pont megfelelő úton vagyok. A probléma, hogy semmi nem okoz örömöt, max ha egy buliba vagyok, és akkor vagyok boldog mikor éppen akkor kész vagyok. Valahogy egyedül érzem magam, a barátok, haverok ellenére is, és gyakran vagyok szomorú. Esténként nem tudok aludni, reggel vagy hamar felkelek, vagy sokáig alszom, az étvágyam össze-visszás... Mostanában minden kis dolgon stresszelek, pl hogy dagadt vagyok. Vagy hogy a korombeli gyereknek már van nyelvvizsgája nekem meg még nincs. Ez a rossz kedv akkor jön elő ha egyedül vagyok este a szobámba, de van hogy napközben is elő elő jön. Nem tudom hogy depresszió-e, mert ez nem sima rosszkedv az biztos. Régóta megvannak ezek az érzéseim, és csak erősödnek, csak már annyira zavar, hogy most jutottam el a pontra hogy tenni kéne valamit ellene, mert nem akarok minden reggel úgy kelni hogy nem látom a célom az életben. Rövid távú céljaim vannak, minden napom változatosan telik, strand, vagy edzeni megyek stb. Az egész élethez való hozzá állásom a rossz.

Elgondolkoztam hogy mi tudná ezeket az érzéseket enyhíteni, és szerintem egy barátnő, egy normális kapcsolat. Volt már egy gyerekesebb kapcsolatom, ami nem volt annyira komoly 2 éve volt, de ott jöttem rá, hogy mégis jó, ha az emberhez jót szólnak, és az értelmet is ad a létemnek, mert a másik embernek fontos lennék. Csak ezzel is az a probléma, hogy nem vagyok egy félénk gyerek, de lányok terén siralmas vagyok. Buliba nem fogok ismerkedni komolyabban az biztos, mert nekem nem az kell hogy lesmároljak valakit egy nap aztán otthagyjam azt jól van. Más is mondta már hogy nem buliba fogom megtalálni a nagy szerelmet. Csak akkor hogy? Másnak olyan könnyen megy.. Csak úgy jött és kész, én ha várok és nem csinálok semmit akkor sem jön, tenni pedig nem tudok sok mindent, a félénkségem miatt. Egyáltalán mi lenne a normális? Az hogy ráírok valakire, szerintem ez is eléggé bunkó és lusta dolog, személyesen az igazi. Tudom hogy 16 éves vagyok, de én úgy érzem már igényem van erre, és tudom hogy nem garantált hogy örökké tart, de a tőlem telhetőt megtenném. Az a baj hogy hozzá illő sokszínű, elvont, hülyéskedni, és komolyan gondolkodni tudó lányt találni is nehéz, nem hogy még valahogy hozzá férni. Azt is mondták már nekem páran hogy ,,jó pali vagyok" meg hogy miért nincsen senkim, de én sem tudom a választ. Néha el is uralkodik rajtam a rosszkedv, mikor belegondolok, hogy eddig sem volt senkim, most meg kezdek leépülni testileg is úgy hogy ezek után pláne nem lesz. Azt hogy nincs senkim azt barátnőre értettem, mert igaz hogy ott vannak a haverok, de valahogy nekem már romantika kéne, meg olyan rendes tiszta törődés.

Szóval tanácsokat szeretnék kérni, hogy szerintetek mit kéne kezdeni magammal, meg hogy mi bajom lehet mikor igazából az életemben minden jó, csak annyi hogy nincs kapcsolatom.

Hogyha elolvastad akkor már azt is köszönöm, mert nagyon hosszúra sikerült. :)