Mindenkinek van az életében egy fordulópont, mikortól sokkal jobbra vagy éppen rosszabbra fordul az élete?

#10 Én úgy látom, hogy manapság rettentően nehéz barátokat találni. Még tinédzserként csak-csak, de lassan a 30-hoz közeledve? Mikor a legtöbb ilyen korúnak már vagy komoly kapcsolata van, vagy családja. Illetve nagyon szűk az a réteg, aki bevenne a megszokott társaságukba. Minek? Hogy dajkáljanak, pótkocsinak? Interneten meg szerintem még nehezebb kapcsolatot teremteni. Többek között ezért is vettem rá magam, hogy kiírjam ezt a kérdést, mert teljesen egyedül érzem magam. Internetes ismerkedések folyamatosan kudarcba fordulnak, és úgy veszem észre, hogy tulajdonképpen rohadtul nem kíváncsiak az emberek egymásra. Még a közös érdeklődési körben sem igazán. Mindezzel a tarsolyomban, meg hogy találjak magamnak párt? Szia! Nincsenek haverjaim, életcéljaim, fogalmam sincs mi lesz belőle, 28 évesen a szülőkkel lakom. Jó ajánló levél. Anyámmal jóban vagyok, de vele sem lehet mindent megbeszélni, illetve ő csak tényleg a szülő feladatát lássa el, talán egy kicsit túl sokat is beszélgetek vele, nyilván azért mert nincs más. Sajnos nincsenek testvéreim.

Most nyivákolásnak hat, de úgyérzem olyanok szoktak ezzel megvádolni, akik még csak kicsit se voltak hasonló helyzetben. Rendesen elcsesztem, de nagyon szeretnék már ebből kitörni, nem egy negatív, ember utáló személyiség vagyok. Legjobb lenne megtalálni a hivatásom, hogy mihez értek, mivel szeretnék foglalkozni. Nap 24 órájában ezen agyalok, de nem jön semmi ötlet. Pedig ha ezen nem változtatok, akkor a többi dolgot sem fogom soha helyre rakni.