Szerintetek minden embernek van egy fordulópont az életében, aminél már nincs feljebb?

A saját történetem hozom példának:

Nagyon-nagyon és még annál is jobban szerelmes voltam valakibe, aki 4 évig csak hülyített, és tönkretett lelkileg. Felálltam, újraépítettem magamat, de gyökeresen megváltoztam.

Párkapcsolatban élek, szeretem, és mindent megtennék érte, de nem ugyanazt érzem iránta, mint azért a srácért. Őt lángoló szerelemmel szerettem, ha nem volt mellettem úgy éreztem megfulladok, ő volt a mindenem.

Jelenlegi páromnál nem érzem ugyanezt. Ő volt az egyetlen, akivel el tudtam magam képzelni a srác óta, de úgy érzem őt mintha kevésbé szeretném, mint az előző kapcsolatomat. Már az előzőbe sem vagyok szerelmes, és igazából úgy érzem, hogy nem is tudnék ugyanúgy érezni senki iránt. Tehát a jelenlegi szeretetem a legtöbb, amit adni tudok bárkinek, és ez jóval kevesebb, mint ami előtte volt.

Minden ember életébe eljön ez a pont? Mikor valaki annyira összetöri, hogy az összeragasztott darabokból egy egészen más ember jön össze, egészen más érzésvilággal?