Miért akarok mindenkit ellökni magamtól?

Egyszerűen nem értem magamat.

Lehetnének barátaim, csajaim, haverjaim, ismerőseim, mert igazából mindenem megvan hozzá. Mondhatni helyes vagyok, jószívű, kedves, vicces, szerény.. Ezek tények és ezekkel tisztában is vagyok!

Viszont akármilyen szituáció adódik, mindig mindenkit elhajtok magam mellől és szenvedek magányomban.

Többször volt olyan, hogy dumálgattam Facebookon álombeli lányokkal, de úgy éreztem, hogy nem tudnék megfelelni nekik, ezért soha senkivel nem mertem randira menni.

Van egy rakat jófej srác, akikkel haverkodhatnék, de nem érzem azt, hogy tényleg barátjuknak tartanának, ezért csak annyit beszélek velük, amennyit muszáj és sokszor elutasító vagyok velük, amikor érdeklődnének felőlem.

Hívtak bulikba, el is mentem mindig, de nem éreztem soha azt, hogy én ott számítok valamit, ezért mostantól kezdve nem megyek sehova.

Barátkoztam neten, de mivel érthető módon nem én voltam a legfontosabb az éppen adott csaj/srác életében, ezért sorra letiltogattam őket pár nap beszélgetés után.

Édesanyám próbál kedves lenni velem, de én sokszor bunkó és elutasító vagyok vele, mert tudom, hogy csak azért beszélget velem/dicsérget engem, mert az anyám.

Mi bajom van nekem?

17/F

Gyűlölök egyedül lenni, halálra unom magamat.