Más is érzi magát magányosan vagy éppen csalódottan?

Mostanában nagyon magányosan érzem magam. Úgy érzem csak egyetlen egy igaz barátom van, akire tényleg számíthatok, de Ő jelenleg kint van Írországban a nagymamájánál aki kint él egy kis faluban és nincs net(mivel a nagymamája nem igényli, ami persze meg is érthető), a telefonbeszélgetés meg egy vagyon, szóval csak ritkán tudunk beszélgetni. Igazából nem is ezzel van a probléma, hanem azzal hogy mennyi "barátom van most itt mellettem". Hányszor látom hogy az egyik osztálytársam ezzel lóg, a másik meg amazzal.És ez nagyon elszomorít hogy senki nem keresi a társaságomat. Hány olyan "barátom" volt ( vagy van, fogalmam sincs) akiben bíztam, hogy megkeres és elvártam volna tőle, mert azt hittem hogy mi "olyan jóban vagyunk". És itt most lehet mondani, hogy én mért nem kerestem őket. Hát meg kell mondjam, hogy kerestem én őket, de hogy válaszra se méltattak arról nem tehetek. Az is nagyon elszomorít, hogy most jönnek velem szemben a változások, amik év közben történtek, hogy mennyi ember változott el (némelyikük nagyon) negatív irányba. És ez is nagyon elszomorít. Szóval arra lennék kíváncsi, hogy más is érzi-e magát ilyen csalódottan, vagy éppen magányosan. És mivel ilyen fiatalon nem igazán szeretném, hogy ez az érzés úrrá legyen rajtam, így szívesen fogadnék tippeket, hogy hogyan ne érezzem magam ilyen szerencsétlen állapotban. Előre is köszönöm válaszotokat.

13 hamarosan 14/l