Utálnak az emberek, hogy tudnék barátot szerezni?

Pár szó röviden rólam. 27 éves lány vagyok, nem vagyok nagy, bőbeszédű, de tájékozott vagyok nagyon sokmindenben. Távolságot csak rövid ideig tartok, hamar lebontom a korlátokat. Mégis, az emberek nem hogy nem keresik a társaságom, de egyenesen kirekesztenek. Ez már óvodás korom óta így van, gimnáziumban meg kaptam hideget-meleget a fiú osztálytársaimtól. (ami majdnem tettlegességig fajult csak úgy, "poénból")

Sok foglalkozásra jártam, mert olvastam, hogy jó ha az ember talál magának külön csoportos hobbikat. Sosem ment ez jól. 1 évig, másfél évig jártam edzeni is ahol nekem nem volt soha párom, a végén meg az egyik nő simán gúnyolódni kezdett nyilvánosan rólam a tatamin. Akkor betelt a pohár, elmondtam neki is a véleményem higgadtan aztán elmentem de szomorú voltam. Ez egy örvény ami mindig előjön.

Nyitok, érdeklődöm - (őszintén, nem megjátszva!), az emberek iránt, de alig várják hogy takarodjak el. Egyébként nem dohányzom, nem iszom, próbálom magam karban tartani amennyire lehet, de attól még benne van a pakliban hogy bűnronda vagyok, hát ez van.

Van egy barátom több éve, aztán az ő legjobb barátnője mást sem csinál csak kibeszél engem, de nem jó módon. (Hiányosságaim ekézik)

Néha mélyponton vagyok, már megint, nem tudom mit tehetnék még, kb 20 éve erre próbálok rájönni hogy mit lehetne tenni, de már lassan mindent kipróbáltam. Az önbizalmam nincs, de ahhoz, hogy barátságokat lehessen kötni, mindenképp szükséges az önbizalom? Fogalmam sincs, kérlek, segítsetek.