Depresszió szélén. Mit tegyek?

Az életem romokban hever.

A szüleim elhanyagolnak. Anyám munkanélküli, abból áll az élete, hogy egész nap nézi a szappanoperákat a tv-ben.

Ha meg épp nem megy semmi ott, akkor leül az ablak mellé, és képes órákon keresztül bámulni az embereket.

40 éves, de még mindig nem tudott teljesen elszakadni a szüleitől. A nagymamám velünk lakik, és ő is ugyanezt csinálja.

Egy apró településen élünk, ahol mindenki ismer mindenkit, és tele van rosszindulatú pletykás emberekkel. Annyira unalmas az emberek élete, hogy mást nem csinálnak, csak pletykálnak másokról, meg kibeszélnek másokat.

A szüleim szintén ezt csinálják. Egyszer, mikor anyám 2 órán keresztül ült az ablak előtt, és leskelődött valaki után, odamentem hozzá és azt mondtam neki, hogy ez illetlenség, ő sem örülne, ha titokban figyelgetnék. És azt is mondtam, hogy nem szép dolog kibeszélni másokat. Ha valakivel van valami problémája, akkor menjen oda hozzá, és mondja a szemébe. Ezek után elkezdett sírni, és ordítani velem. Olyanokat mondott, hogy arra van a szeme, hogy másokat figyeljen

És hogy nem tisztelem a szüleimet, egy hálátlan dög vagyok.

Hát én már nem tudom mit gondoljak.

Apám se sokkal jobb. Igazából annyi a különbség, hogy anyámmal ellentétben ő dolgozik, ő keres csak pénzt a családban.

De apám eléggé agresszív tud lenni gyakran, és feltűnési viszketegsége van. Ha megyünk az utcán, és épp nincs ott senki, akkor csendben van, de ha elmegy mellettünk valaki, akkor elkezd kiabálni velem, és olyan dolgokat mondani, ami számomra sértő, csak azért, hogy magára vonja a figyelmet.

De ilyen ritkán van, mert a szüleim az év 365 napjából 364-et a négy fal között töltenek. Teljesen elzárkózva élnek a világtól, de persze ha van valami új pletyka a faluban, az elsők között vannak, akik értesülnek róla.

És természetesen ők is hozzájárulnak a pletykáláshoz. Bármi ciki dolog történik velem, másnap már az egész település tud róla, a szüleim jóvoltából:DD

Szóval az egész családom nem normális. Úgy érzem, teljesen tönkre tesznek.

Az egyetlen dolog, ami boldoggá tett az életben, az a barátnőm volt.

Végre elhittem magamról, hogy én is szerethető vagyok.

De sajnos ő is elárult. Egyik napról a másikra kidobott, azóta teljesen idegenként kezel.

És utána volt egy fiú, akinek szépen kisírtam magam, megbíztam benne, mindent elmondtam neki. Ő ezt úgy hálálta meg, hogy bejelölte facebookon az exemet, rámászott, és szépen lassan ellenem fordította. És ami még rosszabb, hogy ezt a lány is viszonozza.

Utána a fiúnak lelkiismeretfurdalása támadt, ezért törölte magát facebookról. A lánynak most meg nagyon hiányzik.

A lány barátnői pedig rendkívül sértő üzeneteket írtak nekem. Az egyik azt írta, hogy “két ember életét tettem tönkre a saját érdekeim miatt”.

Annak a bizonyos fiúnak az egyik exét jól ismerem, és elvileg azt mondta rólam neki, hogy “önző vagyok, megbízhatatlan, és elárultam őket”.

Igen, önző vagyok. Én, aki több napig egyáltalán nem aludt, mert még hajnali négykor is egy meglepetést csinált a szerelmének. Én, aki több órán keresztül csinált egy androidos alkalmazást, csak hogy segítsen annak a fiúnak bevágódni egy másik lánynál. Én, aki tényleg mindig próbál segíteni mindenkinek. Például ahányszor látok egy hajléktalant, mindig adok neki pénzt. És ezt örömmel teszem. Minden olyan dolog örömmel tölt el, amivel segíthetek az embertársaimnak.

De igen, önző vagyok.

Megbízhatatlan vagyok, valóban. Inkább meghalnék, mint hogy eláruljam egy barátomat.

És valóban, én árultam el őket, na persze.

Ti mit gondoltok erről?

Ez az üzenet teljesen kiverte nálam a biztosítékot. Most komolyan? Én vagyok a megbízhatatlan? Én tettem tönkre két ember életét? Nem fordítva történt, és nem ők tették tönkre az enyémet?

Eddig bárki, akivel egy kicsit komolyabb barátságba kerültem, átvert, elárult.

Most itt jön a nagy kérdés: ha mindenki ezt teszi velem, akkor itt most kivel van a baj? Velem vagy a világgal?

Az egyik ismerősöm azt mondta nekem, hogy ne hibáztassam magam mindenért, hiszen nem tehetek arról, hogy ilyen undorító világban élek.

Lehet, hogy van benne valami, de már tényleg nagyon sok ember ellenem fordult ok nélkül. Magamban kéne keresnem a hibát? Az a baj, hogy keresem, de nem találom.

De minél hamarabb kell valami megoldás, mert az összes ember tönkretesz, a családom pedig asszisztál hozzá.

És néha azt kívánom, hogy bárcsak ne ébrednék fel holnap.

Szép napot mindenkinek, remélem, hogy valaki tud megoldást találni a problémára.