Miért ítélnek el az emberek azért, mert nem megyek sehova?

Az egyfolytában jövős-menős emberek nem igazán értik meg azokat, akiknek egyszerűen nincs igényük a társasági életre és folytonos szaladgálásra.

Én is abszolút otthonülős vagyok, és mindig is cseszegetve voltam miatta még a család által is.

Egy kirándulás, egy mozi vagy nyaralni menni oké, de nekem egyáltalán nem szórakoztató program este bebulizni a városba, leinni magam majd hajnalban valahogy, vagy éppen sehogy és várni reggelig amíg jön valami, hazaszenvedni magam. Egyszer kétszer voltam bulizni életemben és pont emiatt meg is utáltam. Nem is járok. Sokkal jobb otthon ülni inkább a nyugiban a biztonságban, a sok nemnormálistól távol.

Persze lehet kulturáltan is szórakozni, de nekem mindig a hazajutás volt a mumusom. Főleg, hogy nem pesti vagyok.

Én nem ítélem el azt, aki folyton megy valahova, csak engem ne akarjon magával vinni :D

Engem aztán egyáltalán nem érdekel, ki hogyan tölti a szabadidejét. Vannak otthonülős ismerőseim, akik egyáltalán nem szeretnek kimozdulni, érdekes módon senki nem cseszteti őket a társaságból, hiszen nekik tényleg így jó, mi meg felnptt emberek módjára képesek vagyunk ezt felfogni.

Olyanokat is ismertem viszont, akik szintén semmit nem csináltak a munka-otthon-munka kombón kívül, cserébe viszont állandóan rinyáltak arról, hogy mennyire unatkoznak és magányosak - ezt pedig nem vagyok hajlandó végighallgatni nyolcvanadszorra valaki olyantól, aki csak panaszkodik, de semmit nem tesz azért, hogy változzon a helyzete. Igaz ezeket az energiavámpírokat sokáig nem is tűröm meg a környezetemben. Ez az a véglet, amit nem könnyű szó nélkül hagyni.

Az emberek pedig már csak olyanok, hogy szeretnek belepofázni mások dolgába, teljesen mindegy, mi is az. Engem azért szólnak meg néha, mert nem tudok sokáig megülni a hátsómon és állandóan utazom vagy megyek ide-oda. Viszont mivel teljesen leszarom random emberek véleményét, így ez simán lepereg. Neked is javaslom ezt a hozzáállást.