Rettentően magányosnak érzem magam, és az életemet céltalannak, reménytelennek, kilátástalannak találom. Mit csinálok rosszul?

Mostanában kezdtem el azon gondolkodni,hogy valójában nincs célja az életnek.Normális gimibe járok, vannak barátaim akivel találkozhatok és beszélhetek mélyebb dolgokról is, vannak rendes dolgaim otthon, nem igazán kell komolyabban nélkülöznöm bármit is, szerető testvéreim is vannak, anyukám is a sok veszekedés ellenére nagyon szeret, de én mégis olyan üresnek érzem magam,hogy azt nem tudom elmondani. Meg is változtam elég rendesen, régen mindig olyan kimérten beszéltem mindenkivel, sokat törődtem azzal, hogy viselkedek az emberekkel, de mostmár belefáradtam, nem jópofizok senki előtt, már nem akarok egyáltalán erölködni a dolgokon, sokkal jobban elkezdtem leszarni a dolgokat. Nem igazán tudok már örülni semminek,összeolvadtnak érzem a napjaim,monotonnak.Két évem van hátra a gimiből, és szeretnék egy jó egyetemre kerülni, ahol sok mindent elérni és utána egy izgalmas munkát találni amit szeretek csinálni,csak épp az a baj, hogy fogalmam sincs mi lenne ez. Most még a gimi éltet, mert ott vannak célok, a jó érettségi meg a jegyek, aztán még talán az egyetem is, ha persze nem hagyom ott, mert jövök rá,hogy semmi értelme..Barátaimmal is kezdem kerülni a beszélgetést mert semmi kedvem játszani a jópofit, mert Ők nem élik meg azt amit én, ezért már nagyon eltávolodva érzek szinte mindent és mindenkit magamtól. Félek mi lesz idén ilyen mentalitással a gimiben,ráádásul most költöztünk ami mégjobban megnehezíti, hogy megtaláljam a helyem. Vágynék egy barátra,de eddig még nem sikerült megtalálnom a lelkitársam, sokan próbálkoztak, de mindd alig ismert, csak azért nyomult mert a külsőm tetszett nekik, nekem meg se a külsőjük,se a belsőjük nem kellett.Úgy érzem sosem fogom megtalálni a másik felem, nem azért mert önbizalomhiányom lenne, én elhiszem magamról,hogy egy szép lány vagyok, de a mentalitásom eléggé máshogy áll a dolgokhoz, mint a legtöbb korombelié, így erről is kezdek lemondani, és elfogadni, hogy minden így marad