Hogyan tovább? Egyedül maradtam. (Többi lent)

Az elmúlt pár hónap volt életem legrosszabb időszaka. A szüleim válnak és nem érdekli őket hogy ez engem és a testvéremet megvisel. Saját magukat sajnáltatják miközben én meg összeroppanok. Ráadásul a mamám leukémiás lett, ettől vagyok a legrosszabbul. Válás miatt költözünk. Nem érzem azt hogy lenne egy biztos pont az életemben amibe kapaszkodhatok. Magamra maradtam. A legjobb barátnőm tett magasról az előbbiekre nem segített semmiben. Nem mondta hogy mellettem lesz a bajban meg lelkitámogatás... Ezzel a barátnőmmel csúnya vége lett nagyon fáj hogy ez történt de amikor korházba voltam akkor se jött látogatni meg semmi. A többi barátom próbál segíteni de konkrétan senki sincs aki megnyugtatna. Rettegek hogy mi lesz a válás után meg hogy a mamám túléli-e. Nem tudok másra gondolni csak a félelemre. Menekülök a tanulásba meg a hobbikba de ezekkel nem sokáig húzom.

Teljesen magamra maradtam. Én segítek meg ott vagyok a bajban de ha velem van valami akkor még családtag se kérdezi hogy "mi van veled?". Rossz érzés, forever alone. Bocsánat hogy ilyen összevissza az egész.

Mit tegyek? Van kiút? Nem akarom azt érezni hogy magamra hagytak a legnagyobb bajban.