Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » 8 éve halt meg az apukám, de...

8 éve halt meg az apukám, de akkor miért most sírom át az éjszakákat?

Figyelt kérdés
5 éves voltam amikor meghalt. Nem sírtam, szégyellem magam amiért akkor nem. De most 14 évesen egyszer csak kitört belőlem a sírás, nincs olyan hét, sőt szinte nap amikor este a szobámban ne sírnék. Miért csak most? Miért nem tudok nem rá gondolni? Mit csináljak?

2017. szept. 17. 14:22
 1/6 anonim ***** válasza:
91%
Mert a 14 éves kor egy nagyon nehéz életszakasz. Most kezdesz felnőtte válni, most szembesülsz vele igazán, hogy milyen szemét a valóságban a társadalom, és hogy gyerekként eddig milyen sokat hazudtak neked a világról.
2017. szept. 17. 14:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
100%
Mert amikor meghalt, még kicsi voltál és nem tudtad maximálisan felfogni, hogy mivel fog járni a későbbiekben, hogy apa nélkül kell felnőnöd. Most pedig kamaszodsz, és ez az az időszak, amikor egyébként is érzékenyebbek a gyerekek.
2017. szept. 17. 14:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
82%

Nekem öt éve halt meg, de az első pár évben nem igazán fogtam fel. Nem láttam a testét, hamvasztották. A temetésen egy kis fa dobozt álltunk körbe...


Az ember nem igazán fogja fel mi is az a halál. Senki nem beszél róla, általában kórházban zárt ajtók mögött történik... Egy totál steril dolgot csináltak belőle... Öt évesen nehéz felfogni. Lehet hogy csak most tudatosult, hogy nem látod többé. 23F

2017. szept. 17. 22:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim válasza:
100%

Nekem öt évesen halt meg az anyukám. Most 15 vagyok. Ne szégyelld magad. 5 évesen mikor elmondta nekem az apukám, szerinted mit fogtam fel? Persze, megérettem, hogy többet nem jön haza Mami, de így 15 évesen sokkal nagyobb fájdalommal járnak elveszíteni őt. Én nagyon érzékeny srác vagyok, szoktam ritkán rá gondolni (igen sajnos/nem sajnos nem gyakran gondolok rád mert mindig szomorú leszek tőle, nálam ezt nem szeretem ha témába kerül barátok által, suliban, bárhol) és akkor mindig elkap a sírás. Ez van, nem tudsz sok mindent tenni ellene. Talán annyit, hogy kibeszéled. Beszélj a szüleiddel (anyukáddal, és pót apukáddal ha van) vagy a barátaiddal.. nincs is jobb, mint kisírni magad, hidd el még lehet könnyebbülni. Leszögezném itt a végén, szűk 1 évvel talán a anyukám halála után "kaptam" én és a tesóm egy pótanyukát, aki azóta is velünk van és úgy szeret mintha ha sajátai lennénk. Nemsokára 10 éve van velünk, és nagyobb áldozatokat hozott értünk, mint néhány anya a saját gyermekéért. 😊


Ha van kedved, beszélgethetünk kérdező! 🙅

2017. szept. 18. 22:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 A kérdező kommentje:
NAgyon szepen koszonom minden eddigi válaszolonak, es főleg az utolsónak.
2017. szept. 19. 18:39
 6/6 anonim válasza:
Az igazság az, hogy minden dolog okkal történik.. Pl utolsó kommentesnek mondom, hogyha Anyud nem megy el, nem kap teret később valami új, valami jó. Valamiért így kellett lennie, és ezt kell felfogni valahol.. Édesanyám 4,5 hónapja ment el. Előtte 2 hónapig napi 2-3-4-5 ízben is mentem kórházba (onkológiai történet..), éjt-nappallá téve, két munkahellyel, 2 kutyával, egy háztartással a hátam mögött, rettenetesen nehéz periódus volt. Közben légy agyban ott a terhes tesódnál, kezeld úgy édesapád ahogy kell és a fiú testvéredet aki még nálad is jobban össze van törve. És a legnagyobb szégyen az, amikor Édesanyád a karjaidban hal meg, de te mást nem érzel csak megkönnyebbülést. Amikor úgy telnek el hetek és hónapok,hogy te azt nézed,hogy az itt élőkkel mi van és mi lesz, és nem tudsz vagy nem akarsz visszanézni, nem tudom. Azt mondják, hogy teljesen természetes amit én érzek. Kihangsúlyozom: Édesanyám a volt párom után a legnagyobb bizalmasom volt. A volt szerelmem pedig egy éve halt meg... Talán az ő halála segített valahol felkészíteni arra, hogy igenis az élet múlandó, és van olyan, hogy történik valami, ami egyáltalán nem rajtunk múlik,és cigánykereket is hányhatsz,akkor is úgy lesznek dolgok ahogy lesznek.. Nem tudom. Elfogytak talán a könnyeim akkortájt, lehet én is 8 év múlva kezdek sírni. Nem tudom,de egyben biztos lehetsz: amit érzel,minden természetes dolog, és soha ne szégyellj kérdezni, illetve magadat se szégyelld mert most gyászolsz és akkor még nem. Lehet most kezd igazán kifejlődni az érzelmi- és értelmi intelligenciád ahhoz, hogy fel tudd fogni és dolgozni,hogy ez így alakult, ahogy.. (29 éves nő)
2017. nov. 5. 13:56
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!