Néha tök jól viselem az "egyedüllétet", néha pedig nagyon magányos vagyok. Veletek is ez van?

nekem még sose volt huzamosabb ideig senkim, és sose érzem jól magam egyedül, de kinek mi. biztos van, aki jobban viseli a magányt, én sose tartoztam ezek közé az emberek közé... de szerintem még ha valaki annyira elő is adja, hogy neki milyen jó egyedül, meg nem kellenek kötöttségek, az ember mégiscsak társas lény, és legbelül vágyik arra, hogy tartozzon valakihez. szóval nincs ebben semmi érdekes, hogy szerelemre vágysz...természetes dolog. ne higgy annak, aki azt mondja, hogy neki senki nem kell, mert kamu

19/L

én régen magányos voltam, most az exekben csalódtam, így eléggé élvezem az egyedüllétet, a szabadságot, azt, hogy végre nem húznak vissza, nem zúzzák le a jó kedvemet

néha viszont hiányzik az ölelés, simogatás, csók, a szeretet

az elsődleges szeretetnyelvem a testi érintés, így néha rám tör ez

és SOHA nem akarok szerelmes lenni, nem kell a rózsaszín köd amitől tökéletesnek látom a másikat, én szeretni akarok és nem elvakultan megszállottan szerelmesnek lenni, inkább tudatosan tenni érte és végre jól esne ha értékelnék és viszonoznák, mert eddig sajnos eléggé melléfogtam ilyen téren, de talán csak én voltam a hülye, hogy túl sokat adtam és túl kitartó voltam

24F