Egyetemen mennyire lehet ismerkedni (minden szempontból)?

Attol függ milyen szakra mész és hányan lesztek. Mi például 250-en vagyunk, nagyon senki nem ismeri a másikat. Maximum azokkal vagyunk közvetlenebb kapcsolatban, akikkel nagyjábol egy gyakorlatra vesszük fel az orákat. Menj el golyatáborba, ott azért eléggé lehet ismerkedni. Valamint legyél koleszos, lehet az elején nehéz lesz, de sok barátot lehet szerezni.

Nem biztos. Nekem nagyjából senkivel sem sikerült egyáltalán beszélgetnem ezidáig. Középiskolában könnyebb mert ott vannak kisebb osztályközösségek. Itt kis klikkel, baráti körök vannak. Amik nem tudom hogy alakulnak ki mert már első héten azt láttam mindenki van valakivel. Pedig nem csak én nem voltam gólyatáborban. Mentem volna de nem volt pénzem rá. Szerintem irreális azt mondani hogy valaki álljon oda három-négy fős beszélgető csoporthoz és szóljon bele. Ez nálam nem így működik és gőzöm sincs hogy ismerkedjek ott bárkivel mert nem látok alkalmat rá. Nem a társaságért mentem egyetemre, de ezt is reméltem azért valahol. Szar úgy ott tölteni a napom harmadát hogy nincs kihez szólni és tudom hogy igazából a kutyát sem érdekli ott vagyok-e, fel sem tűnik ha nem. Középsuliban legalább valaki várt.

Ez pontosan így van ahogy az előző leirta

Nehezebb, mint pl gimiben, ahol egesz nap ossze vagy zarva ugyanazzal a 20-25 emberrel. Egyetemen szinte mindig masok vesznek korbe, a kutyat se erdekli, hogy te mit keresel ott, vagy hova mesz, stb. Persze nem lehetetlen ismerkedni, de nekem pl idom se nagyon van ra. Mindig rohanok az egyik epuletbol a masikba. Akinek ilyen szocializacios problemai vannak, annak szerintem nagyon nehez... szocfobiaval plane, amikor eloadason vagytok tobbszazan, tele van a terem. Hat nem egyszeru. Nekem igy eddig egy honap alatt eleg sok ismerosom lett, de en mindig nepszeru voltam, mert eleg nyitott vagyok meg kozvetlen. Van eddig olyan 2-3 lany, akivel komolyabban baratkozok, beszelo-koszono viszonyban meg kb 10 emberrel. Ha szerzel 1-2 havert, akkor azokkal mar el tudsz jarni bulikba es ott sokkal jobban lehet ismerkedni, mint napkozben.

Nekem alapvetően sok barátom volt mindig, de olyan személy vagyok aki nem mer/akar kezdeményezni, szóval nálam legtöbbször mások kezdeményezik a barátkozást és végül megnyílok nekik,és ha egy valakit már ismerek egy csoporton belül utána nagyon jól megy a barátkozás nekem, sokkal bátrabb vagyok. Persze ez sem jó megoldás, hogy várd a sült galambot, de ha valami nem illik a személyiségedhez akkor az csak erőltetés, ebben megértelek. Vannak azért jó módszerek arra, ha kicsit félénk vagy pl. facebookon megkeresheted aki neked szimpi ráírsz, hogy van egy jegyzete, szerinte milyen az óra, vagy ajánld fel, hogy készülhetnétek együtt( persze bébilépésekben, nem rázúdítva) hátha alakul valami. Én kolis voltam az egyetemen, szerintem olyan nincs, hogy ott 1-2 barátot/ jó ismerőst ne tudna szerezni az ember. Nálunk ott voltak csapatjátékok, szintvetélkedő, ott valahogyan megtaláltam mindig valakivel a közös hangot, később elmentek velük bulizni, kocsmázni stb.Az egyetemen a szaktársaimról 1 évig nem is tudtam kicsodák, mert nem voltam gólyatáborban, ott a 3.félévben nagyon szenvedtem magammal amikor már csak kis csoportban voltak előadások, mert csomóan ismerték egymást, és együtt voltak a csoportmunkában stb., aztán végül ott is találtam valakit és utána egyre több emberrel jóban lettem, meg összeszokik az egész csapat, főleg a vége felé, akik rendesen haladnak a tárgyakkal és nem bukdácsolnak össze-vissza. Szóval ismételve magam akkor facen próbálkozz, aztán meg lehet bárkit szólítani, hogy beszállhatnál e csoportmunkába, vagy közös tanulás stb. Hajrá! Nem reménytelen