Van itt olyan ember, aki sehova sem jár?

Én nagyon ritkán járok bárhová, és zavar. Nem nagyon van társaságom. Sose volt sok barátom, de az évek során a régiek eltűntek, újak meg nem nagyon lettek. Hétvégén nincs mit csinálnom, nincs hova mennem, és főleg nincs kivel programot csinálnom.

Van egy egyesület, aminek a tagja vagyok, de oda sem szoktam gyakran személyesen járni, mert nagyobb társaságban egyszerre sok emberrel nem igazán tudok mit kezdeni. Főleg úgy, hogy ők általában a párjukkal jönnek, én meg egyedül.

Igazából elég depressziós is vagyok emiatt (is), úgy érzem, jobb lenne simán csak elpusztulni.

Néha már direkt azért megyek be a munkahelyemre, mert jobban esik ott emberek között lenni és valami értelmesnek látszó tevékenységet folytatni.

A munkahelyemen nyílt és vidám, barátságos embernek hisznek, de ez csak azért van, mert a folyamatos magányhoz és céltalan létezéshez képest jobban érzem magam bent az irodában. :( Meg néha megemlítem bent ezt az egyesületet, meg egyik haveromat, és így valószínűleg azt hiszik, hogy nem is vagyok annyira fura és magányos és depressziós, pedig de.

Dolgozni bejárok, csvaragni a városba, kávéző, étterem ilyenek, meg sporttelepre, fitness terembe, stb.

Mondjuk szerintem aki teljesen otthon ül az lehet el is patkol, ha tényleg nulla helyre mászkál vagy diliházba kerül.

"Mondjuk szerintem aki teljesen otthon ül az lehet el is patkol, ha tényleg nulla helyre mászkál vagy diliházba kerül."

Így van, én is ezért, ha magányosan is, azért mindennap elmegyek valahová, legalább kajálni valamit vagy sétálni, emberek közzé, áruházba, plázába - akkor is, ha semmi dolgom ott. Mert ha egész nap otthon vagyok, akkor végképp érzem, hogy begolyózok és felakasztanám magam.

Az nem igaz, hogy abszolút nem járok, de tény és való, hogy a szabadidőm túlnyomó részét otthon töltöm. Azért van ez így, mert így szeretném, tehát ez engem nem zavar, az inkább zavar, hogy ezt a többi ember valami sajnálnivaló nyomiságnak tartja, holott csak annyi, hogy introvertált személyként hétfőtől péntekig emberek között forgok, embereket hallgatok meg, stb, így jól esik a hétvégi magány. De múlt héten ugyanilyen jól esett a visegradi kirándulás, feltöltött az is.

Én megmondom, ha kérdezik, mi volt a program, vagy mit csináltam.

Egyetlen, ami rossz,az ünnepek. Nincs családom, rokonokhoz mehetnék, de az csak ilyen feszengős dolog lenne, úgyhogy a karit is egyedül töltöm. Azt nagyon szeretném, ha készülhetnék, ha főzhetnék, ha várhatnék valakit, akit szeretek.

1, Ilyen vagyok, ha azt nem számítom, hogy kerékpározom munka után (magányos tevékenység).

2, Nem zavar, mert rájöttem, hogy ne igazán tudok meglenni másokkal: van, akit nagyon meg tudok kedvelni, de általában tartózkodnék az emberektől, a ragaszkodáshoz.

3, Megmondom, hogy sehova se járok szórakozni, és felsorolom helyette mit csinálok: net, olvasás, takarítás, ügyintézés, szülőkhöz menetel.

Most ez egy jó kérdés hogy mi az hogy szórakozni járni.

kocsmába?

Vagy szórakozóhelyre, ami szintén kocsma csak szól valami zene.

Akkor inkább fitness terem.