Miért Vagy magányos? Miért nincsenek barátaitok? Mi az elképzelésetek a jövővel kapcsolatban?

Leginkább azért, mert mindig is csendes, magába forduló ember voltam. A saját gondolataimmal voltam elfoglalva általában, nem sokat társalogtam másokkal, mert alig volt közös témám bárkivel. (Ezt már az óvónénik is megfigyelték nálam, mindig egyedül játszottam, vagy legfeljebb 1-2 másik társsal.) Sehova nem jártam el, ha mégis, ott is emiatt buktam meg. Emiatt alig vagy egyáltalán nem lettek barátaim, a nők meg az efféléket mint én észre sem veszik, vagy kiröhögik. Azt a néhány randit, amim volt, ugyanemiatt buktam el, többször egyik lány sem akart látni. Ezt tetézi a 8 éven át tartó szekálás amit gimnázium alatt elszenvedtem, és az ezzel kialakult bizalmatlanság az emberek felé. Tartok tőle, hogy erre az örökös, reménytelen magányra rá fog menni az egészségem, és nem éppen öregségben fogok meghalni.

Próbáltam átgondolni, hogy mit kéne másképp csinálni, vagy mások mit csinálnak másképp, de ha akarnék sem tudnék változtatni magamon. Egyszerűen témám sincsen senkivel, egyszerűen azért, mert egész életemben nem csináltam semmit. Komolyan, miről beszélgessek, arról, hogy mit netezek, milyen kérdéseket olvasgatok a gyakorin, vagy milyen ezeréves játékokkal játszottam éppen? Tényleg irigylem a többi embert, mert akárki más jobb társaság nálam.