Mennyire indokolt az én esetemben, hogy úgy élem az életemet, hogy teljen el a következő napom is, amivel közelebb leszek a halálomhoz?

Ez abszolút nem normális! Főleg ha még kényszert se érzel rá, hogy jó lenne megváltozni, összeszedni magad!

Feltétlenül keress fel egy szakembert, megfelelő kezeléssel és pozitív hozzáállással sokat javulhat ez az állapot!

Ha ezt tovább folytatod, teljes elszigeteltségben, magányban, egészségtelen környezetben fogsz tengődni... Mivel nem vagy motivált, gondolom majd a munka se fog érdekelni, ergo pénzed se lesz, ezáltal pedig valaki folyamatos anyagi támogatására szorulnál...

Megértelek... Főként így a tél beköszöntével, hogy egyre szürkébbek a napok szó szerint. Nem vagy ezzel egyedül.

Üdv: a klubban

Semennyire sem indokolt, mert minden lehetőséged megvan egy boldog élethez, olyan dolgok, amikért más kegyetlenül sokat küzdött (felvettek egy egyetemre, van számítógéped - és gondolom nem kell suli mellet 40-60 órákat melóznod egy héten, hogy eltartsd magad, miközben az életed építed btw.)

Szóval egy hisztis, akaratgyenge kisfiú picsogását hallhatjuk. Engem meg ez kegyetlenül felcsesz, mert nem élhetek olyan életet, mint te, hetek óta ma van az első szabadnapom, aludni meg én is nagyon szeretnék, csak már egy ideje nincs rá idő. A másik, hogy utálod az embereket, és a társaságukat, de csaj azért kéne, mi? Nem értem...

Mindegy, a lényeg, hogy majd ha eléggé szenvedni fogsz a saját hülyeségedtől, akkor elmész szépen dilidokihoz, akihez kellene, addig meg nem érdemes veled foglalkozni.