Vannak még olyan lányok akik azt hiszik sosem lesz barátjuk? 18/L

Szintén ugyanígy. 17 éves vagyok és még egy fiú sem ölelt meg.

De őszintén engem nem nagyon érdekel. Amúgy sem vagyok egy érzelmes ember, nekem nem való a párkapcsolat.

17 leszek, nem volt még barátom, de a környezetemben lévőknek meg igen. Önbizalom hiányos vagyok, de most megfogadtam magamba, hogy ezen változtattok.

Barátom meg csak lesz valamikor. Akkor jön állítolag amikor, egyáltalán nem számítasz rá;)

Sok sikert csajszi, és fogadd el magad!

Elcsépelt leszek: kisugárzás! :] Hidd el, működik. Én is szívesebben kezdeményezek olyan nőnél, akin látszik, hogy alapból jókedvű, és ezt nem szabad erőltetetten csinálni, majd idővel magától jön. Levedlettem a negatív, búvalb* attitűdöt már jó ideje, visszafele is jönnek a pozitív visszajelzések szép számmal, pedig aztán minden vagyok, csak jóképű nem xD

És egy kis motiváló:

[link]

Persze, nem vagy egyedül.Nyilván az azért butaság, hogy soha nem lesz barátom, mert az azért nagyon durva lenne és azért annyira nem vagyok pesszimista :), de az eddigiek alapján azért látszik, hogy nem lesz ez egy olyan egyszerű dolog.

Én is 18 éves vagyok (bár már nemsokára 19) és még nem volt kapcsolatom, se ölelés, se puszi, se kézfogás, se semmi. Ez mind nyilván nagyon hiányzik, azért ennyi idősen szerintem már természetes, ha az ember vágyik arra, hogy ott legyen mellette valaki, aki egy igazi társa lehet, akivel megbízhatnak egymásban, számíthatnak egymásra, akivel mindent meg lehet beszélni, akivel szeretik egymást stb.. Ugyanakkor nem akarom én ezt elsietni és nem akarok csak azért belemenni egy kapcsolatba, hogy végre legyen valami, mert ennek nem erről kell szólnia. Nem arról van szó, hogy túl válogatós lennék vagy a szőke herceget várom a fehér lovon, de én tényleg egy olyan kapcsolatot szeretnék, ami komoly szándékokkal indul, kölcsönös a szimpátia, kedveljük egymást, jól kijövünk, tudunk beszélgetni stb., nem pedig egy ilyen futó kalandot vagy valami erőltetett kamu kapcsolatot. Úgyhogy azért annyira nem vagyok elkeseredve, nem vagyok rágörcsölve a témára és engem ez nem frusztrál, nem tartom cikinek vagy ilyesmi, de valahol azért nyilván zavar és örülnék neki, ha lenne valakim. Ezen az sem segít, hogy szinte az összes barátnőmnek van barátja (egy-két kivétel van) és kb. minden idejüket vele töltik, ami megint csak természetes, de nekem azért picit rosszul esik, mert én most félre lettem rakva és sajnos nem nagyon találkozunk...persze, ha valami problémájuk van, akkor rögtön hozzám rohannak és nekem szidják a barátjukat.

Az igaz, hogy picit csendesebb, zárkózottabb, félénkebb, visszahúzódóbb típus vagyok, így több idő kell ahhoz, hogy valakinek teljes mértékben megnyíljak, de ennek ellenére barátságosan, kedvesen és normálisan viselkedek az emberekkel. Ami inkább a problémát okozhatja az az, hogy nem vagyok egy harsány, magamutogató típus, aki szereti felhívni magára a figyelmet, szeret középpontban lenni és csak úgy ömlik belőle a szó. Én úgy elvagyok magamban, a barátaimmal és mondom, nem vagyok ellenére, hogy beszélgessek, ismerkedjek másokkal, de nem "reklámozom magam", így elég kevesen jönnek oda hozzám. Valamint nem járok bulikba, szórakozni, táncolni, inni, amit én szintén hátránynak érzek, mert máshol nem nagyon akarnak ismerkedni az emberek. Ezeket egyébként barátkozásnál is ugyanúgy hátránynak érzem, nem csak párkeresés szempontjából.