Ilyen esetben is önzés?

Előre szólok, sok embernek nem fog tetszeni az öngyilkosságról alkotott véleményem. Én úgy gondolom mindenkinek joga van dönteni a saját sorsa felett, egyszer mind meghalunk, én bátornak tartom azokat akik ilyen szinten kontrollálják a sorsukat. De itt most nem a tinikről beszélek. Mikor fiatal vagy sokkal rosszabbnak látod a dolgokat, aztán eltelik 5 év és csak mosolyogni fogsz az akkori "itt a világ vége" helyzeteden. Nem tudsz megfonolt döntést hozni, egy ilyen kiírt kérdés is a bizonytalanságot sugallja.

Kérdésedre válaszolva: nem. Nem tartom önzésnek. Nekem is lenne egy kérdésem hozzád: Miért nem változtatsz? És ne már mások miatt akarj meghalni... komolyan annyira sok ember csúszik bele ebbe, hogy mindig a másikat nézik, ez meg az is utál engem, stb... közben észre se veszik megukat. Kit érdekel kinek fogsz hiányozni meg kinek nem?! Ilyen gondolatokkal tömöd tele a fejed, a világot meg észre se veszed körülötted. Tudod pl tegnap milyen színű póló volt rajtad... nem mert azon kattogtál mindenki utál. Kezdj más gondolatokat is beültetni a fejedbe, figyeld meg a világot. Ja és itt mindenki egyedül van, saját magunk vagyunk csak így kell boldogulnunk.

Szerintem is hülyeség. Keress vmi célt az életednek, találj hobbit, szerezz barátokat, menj el pszichológushoz, vagy bánomisén, de az öngyilkosság nem megoldás.

Kaptál egy életet -a Jóistentől, vagy ha nem vagy hívő akkor az univerzumtól, mindegy- kezdj vele vmit..

Mert bármi is zavar most az elmúlik (ha életben maradsz),

ha viszont meghalsz akkor megszűnsz tapasztalni (ami nem egyenlő azzal, hogy a semmit tapasztalod), nem fogsz megkönnyebbülés vagy felszabadulást érezni, nem kapod meg amire vágysz, amire a mostani érzéseid hajtanak, bármi is bánt, bármi miatt is szenvedsz, ezektől csak életedben nyerhetsz megváltás.

+ A legtöbb öngyilkossági kísérlet nem sikerül/vagy a próbálkozó közben meggondoltja magát és miután az életösztöne felébredt, gyakran ott találja magát maradandó károsodással, sokkal rosszabb helyzetbe, mint amiből kiindult. (Nekem is 70+ % egészségkárosodásom van.)

Az a baj hogy túl sokat foglalkozol más véleményével ? Kit érdekel ki jár jól. A fontosság itt azon lenne hogy megtaláld azt az utat amin te boldog vagy ami boldoggá tesz. Ez bármi sport kirándulás festés stb ami leköt.

Amíg nem fogadod el magad vagx amíg nem szereted magad addig más sem fog építs önbizalmat keresd a jót az öngyilkosság gyávaaság a te esetedben mert nem vagy képes belátni hogy ezért mindig csak saját magunk vagyunk felelősek. Ha más nem szeret ne foglalkozz velük keresd meg ami bolsoggá tesz élj egyedül és akkor a boldogságod csak magadan múlik és nem kell senki és semmi hozzá

Egyébként attól még hogy téged bántanak nem jelenti, hogy mindenki másnak is ugyan az a baja, valamint az öngyilkosság se lesz kevésbé hülyeség.

(Azt hiszem 2 öngyilkossági kísérlettel és a másodikból eredő (a te jelenlegi problémádnál szinte biztos, hogy súlyosabb) következményekkel én vagyok itt a legautentikusabb a kérdésben.)

Én ugyanebben a helyzetben vagyok. Akit senki se szeret, senki se tekinti barátnak, mégis miért lenne önző az öngyilkosság végett? A környezetében jelen lévő emberek az önzőek avégett, hogy elvárják szenvedéssel töltse az életét. Ha annyira törődnének például velem, próbálnának segíteni ahelyett, hogy nyafogásnak vélik azt, hogy segítséget kérek tőlük. Egytől egyig mindenki utalt arra, hogy mindenkinek vannak gondjai, oldjam meg. Mégis pontosan ezért lehetnének tekintettel rám, de nincsenek. Naponta a lelkembe taposnak, önzőnek tartanak...

Ezzel elérték, hogy végleg megszabadulnak tőlem nemsokára. Hiszen már nincs ami éltetne.