Magányosak ti választottátok a magányt vagy a magány titeket? Milyen anyagi helyzetben vagytok?

nem fogsz örülni de is-is :)

25 évemből ~19-ig ő választott engem, onnantól kb 1.5 évente változik a felállás

azt mondanám, hogy 35%-ban ő engem, 60%-ban én őt és 5% közös megegyezés..

a baráti köröm színes, vegyes, kiterjedt, minőségi..nincs egy legjobb..van kb 5 nagyon közeli de ~300-ra számíthatok bármiben..ez nyilván öröm

az egészség -mint olyan- nálam talán nem is létezik..viszont fura mód nem generált sem külső sem mentalitásbeli tüneteket..ergo nem mondja meg senki sőt sokan nem is hiszik el

az anyagi helyzetem volt már egész jó is..

egy tisztességes szint alá sosem adtam, jelenleg felívelő pályán vagyok és ez jobb érzés mint a csúcson

a magány megélt pillanatai már inkább örömet okoznak..az örök magány sem riaszt de arra nem szívesen tekintek realitásként

a külsőm egy lehelletnyi kondival meg napi 25 perc hajbizergálással nagyon okés lehetne..így csak olyan amilyen

ja és a családommal is jó a viszonyom

kb

Családom szeret foglalkozik velem, de én velük nem igazán.

Munkámon kívül lusta vagyok nagyon nagyon, makacs, flegma szoktam lenni, szarkasztikus, és őszintén kimondom amit gondolok, ezekkel önakaratlanul megszoktam bántani másokat, de mivel nincs empátiám és nem érzek bűntudatot nem zavar.

Anyagi helyzetemet én jónak mondanám, szüleimmel élek még, mivel ráérek még elköltözni gyűjtőgetek, + nem egy lakótelepi ház.

Barátaim vannak, nálunk szoktunk össze gyűlni inni és pókerezni, de van egy másik baráti csoportom is akikkel házibuli

Párkapcsolatom még nem volt, csak alkalmi, szeretnék egyet de nekem is vannak elvárásaim egy olyan van bennük amit nélkül nem tudok elképzelni egy kapcsolatot mert tudom ha a másik személyt nem érdekli rossz lesz neki

Egészségem nem rossz, edzeni kell mennem amit akarok is és jó lesz

Is-is

Egyrész a személyiségemet nem én választottam. Nem tehetek róla, hogy nincs nagy szükségem társaságra, nem tehetek róla, hogy nincs bennem vágy fejleszteni a szociális készségeimet.

Másrészt meg ettől függetlenül még ember vagyok, társas lény, így hát néha-néja nekem is szükségem van a társaságra. De ennek általában már nem megyek utána. Nem sok értelme van belekezdeno, mert a vége úgyis az, hogy teljesen kimerít. Szükségleteink kielégítése általában feltölt energiával-boldogsággal. Nálam ezek a társas dolgok viszont nem működnek így. Nincs értelme nekem.

Persze nem is mondanám, hogy magányt érzek. Egyedül vagyok, de elfoglalom magam, jól vagyok, boldog.