14 evesen ongyilkossag?

Messze nem vagy olyan helyzetben, hogy az öngyilkosság akár az eszedbe is jusson. 14 éves vagy, még bármi lehet belőled, miért dobnád el magadtól?

Nem vagyok szakértő a témában, sose éreztem úgy, mint te, ezért még "tapasztalom" sincs.

Szerintem mondd el először is a szüleidnek, és talán pár őszinte barátodnak, hogy mit érzel, és mik jutottak az eszedbe.

Kicsit engedd el magad, hiszen egy embernek kell megfelelned: magadnak. Nem kell a válladra venned a világot.

Úgy öltözködj, élj, barátkozz, stb ahogy neked jó.

Mindig lesznek olyanok, akiknek nem leszel szimpatikus, akik szerint rosszul csinálsz valamit. És? Nem kell törődni mindenki véleményével.Neked csak azok kell, hogy számítsanak, akiknek te is számítasz ugyanúgy.

Kitartást!

Te egy nagyon jó ember vagy, vagy inkább csak ember "kezdemény", hiszen előtted az egész élet. Tökéletes példája vagy annak, hogy lehet sok mindene az embernek, és még is semmije sincs. Most ez túlzás volt nyílván, hiszen azt írtad, hogy vannak barátaid, egészséges családi háttered, sok haver, ismerősök, és mégis üresnek érzed magad, és itt tartasz lelkileg, ahol.

Nagyon értelmes vagy, és nagyon szimpatikus. És nem nevezném ezt gyengeségnek sem, hogy valaki gyakorin sírja ki a bánatát, hiszen erre (is) való ez az oldal, hogy segítsünk egymásnak, ahol tudunk.

Nagyon jó dolog, hogy napról-napra jobb és jobb akarsz lenni, hiszen ezért vagyunk, hogy fejlődjünk, feszegessük a korlátainkat, ameddig azt érezzük, hogy ez jó nekünk. És itt jön be az, hogy meg kell tanulnod, hogy néha magadat kell mások elé helyezned, és érezned kell, hogy nem teheted tönkre magad, csak hogy másokon segíts. Bármennyire is kegyetlenül hangzik, nem mindenki érdemli ki a segítséget, és nem lehet megmenteni azt, aki nem akarja, hogy megmentsék.

Ja és az is tökre tetszik benned, hogy nem vagy elszállva magadtól, csak azért, mert van pénze a szüleidnek.

És nézd a dolgok jó oldalát is... nem vagy antiszociális, hanem extrovertált vagy, már ennyivel is könnyebb dolgod van, hogy barátságokat köss, rendezgesd az életed.

És nyilván szükséged van mások véleményére, visszajelzésekre, hogy jó, amit csinálsz, így működünk.

Viszont az uccsó pár bekezdés, ami kicsit fura nekem. Hogy mások nem veszik észre, hogy belül szenvedsz, és kamu a jókedved. Ez hogy lehet? Az is biztos, hogy tuti nincs akkora empátiájuk, mint neked, de szerintem ezt egy jobb barát észreveszi, ha valaki belül nem úgy érzi magát, mint amit mutat.

Szóval remélem, hogy nem adod fel így, és megtalálod azt az embert az életedben, (legyen akár szerelem, akár egy barát) aki maga az ok lesz arra, hogy mindennap felkelj, és megmutatja, hogy lehet úgyis élni, amiről most csak álmodnál.

Ha kell valami segítség, akkor írhatsz, ha csak jól esne valaki független személynek leírni, hogy mi történt veled aznap, ahogy gondolod. Minden jót kívánok!

Mintha magamról olvastam volna, azzal a külömbséggel, hogy én nem hordok márkás cuccokat csak azért, hogy menő legyek meg mások is azt hordják mikor nekem sem tetszenek. A hangulatom szerint öltözöm, mindíg csinosan, nőiesen, hogy én jól érezzem magam. Nem érdekel ki mit gondol, ígyis sokan szóba állnak velem és bírnak.

Akik a márkás ruháidért szeretnek, azok nem barátok...

Gondold át alaposan mielőtt kimondod a dolgokat és amit kimondasz azt már ne változtasd meg, mert megbízhatatlannak fognak tartani.

És nekem a mosolyom is 100%-ig igazi, mindíg. Minek mosolyogjak mikor nincs kedvem? Ígyis elég sok humoros dolog történik és az a lényeg a te mosolyod mennyire őszinte. A kamumosoly átlátszó. A valódi mosoly szexi.

Az is külömbség még, hogy nekem siralmas volt a gyerekkorom és a családom az ország több pontján található meg elszorva, vagy a határon túl. Többen vannak azok akikkel nincs kapcsolatom, mint azok akikkel tartom a kapcsolatot... nekem 15 évesen el kellett jönnöm otthonról, annyira rossz volt. Komolyan ott tartottam ahol most te, de neked mindened megvan. Mégcsak 14 éves vagy. Én is voltam ennyi és ha a te helyzetedben lennék én is ide fordultam volna. Végül sikerült az életem, mert van erőm és kitartásom.

Ma már 20 éves vagyok, a saját célomra koncentrálok és igen még ma is átfut az agyamon, hogy mi a fenét keresek én itt, hogy egy pillanat alatt megkönnyíthetném az életem és elfuthatnék minden elől csak ki vagy le kéne ugranom valahonnan.

De mit éreznének azok, akik kötődnek hozzám? Akiknek örömöt okoztam és segítettem, akik nekem segítettek? Akik 20 éve ismernek? Akik csak arra várnak milyenek lesznek az unokák, hogy mire viszem.

Az ember nem engedheti meg magának azt, hogy ennyire önző legyen. Az öngyilkosság nem megoldás, hanem egy önző ember menekülő útja egy önző döntés után.

És mi lesz utána? Újjászületés? Újrakezdheted bármikor.

De lehet olyan helyre születsz, ami háború súlytotta, éhezés van vagy mégrosszabb. Most legalább van egy történeted és biztos vagyok benne, hogy a gyerekek bizonyos százalékánál jóval jobb dolgod van.

Mióta jobban benőtt a fejem lágya (elrepülnek az évek észre sem veszed és 18 vagy) az jár már inkább a fejemben, hogy minden nap legyek hálás azért amim van.

De az írásodból úgy ítéltem meg, hogy te nem egy mai "kislány vagy" neharagudj a kifejezésért. De amit a mai lányok csinálnak az kritikán aluli.

Örülök, hogy létezel, örülök, hogy olyan vagy amilyen és nem vagy egyedül és ne is változz meg. Ahogy telik az idő egyre több dolgot értesz meg és egyre több dolog lesz fontos és más. És lehet pár év múlva más lesz a világnézeted is, sokminden változik még és te is bármikor változhatsz.

Felejtsd el ezt a hülyeséget, azt amit kaptál, amiből egy van, te képes lennél ilyen fiatalon eldobni magadtól?

Egy jó ember vagy, akinek segítségre van szüksége.

Ajánlom, hogy hallgasd meg Deniz-Don't do It című számát, engem felébresztett, amikor ilyeneken gondolkoztam!