Mit tegyek, ha heti 2-3x főleg a koraesti órákban elkap a teljes üresség és motiválatlanság?

Alapvetően nem vagyok egyáltalán befelé fordulós, sőt mindennapra szervezek magamnak programot, mert utálok egyedül lenni. Napközben van mivel és van kivel eltölteni az időmet. Szerencsére általában mindig más emberekkel, tehát az se merülhet fel, hogy megunom az adott embert.

Viszont a találkozók vagy a programok végén és főleg mikor hazaérek akkora üresség és tehetetlenség van bennem, hogy az felfoghatatlan. Semminek nem látom értelmét, semmibe nem kezdek bele, mert úgy érzem felesleges. Legszivesebben mindig lennék valakivel, de nyilván ez lehetetlen, lehetne akármekkora az ismerős-köröm.

De ilyenkor annyira mély ez a rossz/semmilyen kedv ami elkap, hogy állandóan ilyeneken gondolkodok, hogy mi értelme az életnek, minek kelek fel másnap, minek kezdjek bele bármibe is, egyszer úgyis vége...

Mit tehetnék ezzel a betegesen egyedüllét utálattal?