Azért nem barátkoznak velem mert nem beszélek ki másokat?

Régen nagyon pletykás voltam férfi létemre. Sokat kavartam, sok kárt okoztam másoknak ezzel! Ez olyan 18-20 éves koromig tartott. Akkor elhatároztam hogy felhagyok tudatosan a dologgal. Egy ideig kerültem is az embereket nehogy ártsak nekik. Sikerült legyőznöm a pletykás énemet teljesen! Most 24 évesen azt veszem észre, hogy a munkahelyemen például kirekesztett vagyok mert nem megyek bele a pletykákba vagy nem szidom a főnököt (akinek szemtől szemben mindenki benyal). Ha ilyen téma merül fel nem mondok rosszat, max annyit hogy az ő dolga, nem tisztem megítélni. A főnököt is miért szídjam? Örülök hogy munkát adott, nem vágyom a helyére mert nem érek odaáig (mindig az a téma hogy bezzeg ők is lehetnének főnökök, mert az nem is csinál semmit)

Már inkább ki is zárnak a beszélgetésekből. Azt hittem ha jó irányba változok, találok egyetem után egy jó munkahelyet akkor új lappal, tisztességesen élhetek, nem csinálok több bajt és kedvelni fognak. Nagyon nem így van. Amíg pletykáltam, legalább voltak a közelemben haverok, barátok, mégha veszekedés is volt mindig.